Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2

1940-07-22 [233]

P r o d o m o: Az alábbiakban a T.SzerkosztŐségek rendelkezésére bocsátjuk Tolokl Pál gróf országgyűlési képviselőnek £z összoférhűtotlensógi itólő bizottság mai ülésén elhangzott beszédét: - Igen T.Összcf érhető tlonségi Bizottság! - Abban a meggyőződés ben, hogy az itélobizottság mélyon T. tagjai összof érhotetlonségi bejelenté somot és az annak be jelentésekor a Házban elmondottakat ismerik, ezokro ugyanígy mégo gyszor kitérni nem fogok. Már az összeférhetetlenségi bejelentés boterjesztóso alkalmával a Képviselőház plénuma előtt kijelentettem, hogy a törvényjavaslat ogyos részeire kívánok kiterjeszkedni, s azokat kifogásolom elsősorban mint olyanókat, amolyek különös képen alkalmasak a magyar államrondot megbontani. - A Magyar Élet Partjában a r.onzotisógi kérdésről mondott beszédemben pedig - amely a lapokban megjelent, tehát ismerőtos lehet - kij elunté ttom, hogy sem nem vonom kétségbe, sem nem dif f ikultálom ogyotlen képviselőnek jogát som abban a tekintőtbon, hogy a nemzotisógi kérdéssel Összefüggő problémákat a Képviselőházban szóvátogyo, hogy ozeknok uj törvényos szabályozását kivan ja, vagy hogy maga eziránt törvényjavaslatot terjesszen bo. Ezzel egyszersmind válaszoltam arra a kérdésre is, hogy szabad-e másnak, mint a kormánynak, a nemzetiségi kérdéssel foglalkoznia, akár ilyen mórtékben is, szóval törvónyj avas lat .beterjesztésével. Természetesen szabad. - A képviselő urak tohát nyilt kaput döngettek óbbon a vonatkozásban, aráikor e kérdéseket védekezés ükben ismét felte ttok és e jogok mellett argumentáltak. De hozzá kell tennem, hogy a törvónyj avaslat-betörje.sztós egyforma joga, egyforma kötelességgel is- jár. - fíubay képviselő ur /abban, avédekezésben, amolyot az .pállandó;Ö s s z őfórhotctionsó'glT]/bizotts ág elé terjesztett, - amelyet mint hallom - ma is ugyanúgy előterjesztett ós amelyet minden képviselőnek is megküldött, igyekezett ugy az 1914/18as világháború előtti, mint a világháború utáni idők államfórfiaira, történészeire, tudósaira ós köziróira hivatkozni. - Itt mindjárt szeretném közbevetni azt, - s ezzel egyben válaszolni Vágó képviselő urnák is - hagy én a kérdést mindig mint egyén vizsgálom meg, de mint'miniszterelnök sem szoktam soha félretenni, a tudós elfogulatlanságát. Ezt megszoktam, mert az embör életében a politika változó foglalkozás, de a professzor tudománya és profcsszorsága charaoter indelibilis. Ezeknek a hivatkozásoknak, amelye kot fentebb eulitettem, két alaphibájuk van: Egyik hibájuk az, ami nagyon sok idézetnek a hibája, hogy valaki kiragad az egészből egy mondatot, sciely vagy tényleg azonos felfogásúnak látszik az ő felfogásával, vagy amolybe bele lehot azt magyarázni, a másik hibájuk viszont- az, hogy a Széchenyire vonatkozó hivatkozáson kivül három korszakból veszik argumentumaikat: a szabadságharc Utáni emigráció korából és köréből a liberális korból, különösen a kiegyezés korából ós legújabb elese tts egünknek korából, a közvetlenül a világháború utáni évek korszakából, anélkül azonban, hogy az'azokban megnyilatkozó felfogásokat kortörténeti millkőjükbe helyeznék. Elfelejti, hogy ugy a szabadságharc, Liint az omigráció vezető szellemei az osztrák Gosamtntmonarchio megdöntésére törekedtek, bármilyen eszközökkel, különösen a szabadságharc leverőtése után; a kiegyezés kora és az utána következő negyven esztendő a liberalizmus és ebben az egyéni szabadságjogok exaltáció j ának kora volt; a világháború utáni első esztendők pedig nem uj állaaópitós reményének, de még a ketségboosesnek kora voltak. - Nem foglalkozhatom itt még ezekkel az idézetekkel, talán nem is szükséges - csak jellemzésül egynéhánnyal. Itt van például Kossuth föderációs gondolata. Ez a föderációs gondolat Kossuthn nál inkább általános elu, de amelynek alkalmazásáról Kossuth részbon t) non ad világos képet és nem határozza meg szabatosan'a föderáció tartalmát ós formáját. /folyt, köv./