Magyar Országos Tudósító, 1940. július/1

1940-07-11 [232]

Viharos ünrteplés és taps közben emelkedett szólásra Teleki Pál gróf miniszterelnök, hogy válaszoljon az üdvözlő beszédre* - Legyen szabád.min&kettőnk, a magam és a külügyminiszx,er ur nevében Is - kezdte beszédét a miniszterelnök - megköszönnöm azt a meleg üdvözlést, amelyben ma reggel és most este részesítettetek bennünket. Mindkettőnk nevében, mert hiszen mi húsz esztendeje össze vagyunk nőve ebbcna amunkában* Én ezt a munkát 1918 november elején kezdtem^ azóta" folytatom és a külügyminiszter ur husz é$ óta folytatja velem. Megértünk eredményeket, megértünk csalódásokat, megér-tünk nehéz időket ós reményteljeseket, de sohasem ujjongtam hangosan. 3ohasem álmodoztam ós sohasem estem kétségbe. Megszoktam dolgozni és dolgozni fogok tovább is. Ez a munka ma sincs befejezve 03 ezért az ünneplést tulajdonképpen nem is érdemlem mog. Ami történt, az nem a mi érdemünk,' hanem a magyar nemzeté. Hozzájárultak ehhez sokan. Sokan, akik ma már nem élnek és akik nek emlékét tisztelj ük; sokan, akik ma nem vesznek részt a politikai életben, sokat e párt tagjai közül, Sokan mások is« És hozzájárult a történtekhez elsősorban a magyar nép, a magyar ember józan éa egyenes természete /ugyvanl/, amelyből a magunk életformáját is vettük. Mort ha Hitler vezér- és kancellár és Mussolini miniszterelnök bizalommal fordult felénk és bizalommal tekint a magyar nemzetre, ennek oka az, hogy a magyar politika egyenes és önérzetéé. /J^yvan? Ro.gf éljenzés 03 taps!'/ S hangsúlyozom mind a kettőt: egyenes, nem változott, nem változik és Önérzetes s ómagyar, /ígyvan J Ugyvanl/

M

ert ők azt kivonjál: tőlünk, hogy a mi politikánk magyar legyen, /K

0

sszantartó lelkes taps és éljenzés!/ - Mint ahogy nem is lehet másképpen, mert férf^a férfitol csak ezt kívánhatja. Mi pedig férfiakkal álltunk szemben ós nem tiszteltek folna meg bennünket aszal a bizalommal, amellyel megtiszteltek, ha nem érezték volna azt, hogy ővelük Is férfiak állanak szemben, - Sokat nyilván nem mondhatók arról'.. amire"- beszóltunk- de minden'benne van abban a kommünikében, amelyet együtt adtunk ki--'Benne van az, ami a legfőbb, az a két szó, ami a lényeg benne: a megbeszélés a hatom ország között folyt, /Nagy taps és éljenzés l/Egy ország lakossága lehet szambán kfsebb, a^ásiké nagyobb, de becsületünk ugyanaz ós ma egyek vagyunk. /Nagy tapsl/Éa éppen ezért, mert egy a becsületünk és metft a oélok párhuzamosak és közösek, annáí kövesebbet mondhatók. Ez az, 'amivel ma nemcsak önmagunknak tartozunk becsülettel, hanem nekik is, akikkel a legbizalmasabb bárd- ság köt össze bennünket * /Lelkes éljenzés !/Ezért'mem lehet beszélni, de aki nem ért:), mog azt. ami a kommünikében van, az ne foglalkozzék politikával* /Siónk derültség és hosszú tapsl/ - Küzdelem folyik, küzdelem^ amelyet most elsősorban a baráti államok vívnak meg. Engem is érdekel, hogy mi fog történni? Engem is érdekel s talán érdekelt volna a magam egyéb további magatartása, mondjuk taktikája szempontjából is, hogy mi történik, hogy mit fog csinálni az egyik vagy a méalk ország, de én nem kérdeztem meg* Nem kérdeztem egy szót sem. mert tudom, hogy eddig j óijcsinálták és bizcm "abban, hogy j elfogj ák ksfcaá&B&. ezentúl is és ez nekem elégő és ha en, akinek felelőse ség van a vállán és akinek'sok mindent kellene tudni, hegy ezt a fele-" less éget jobban gyakorolja, gyakorolni tudom ezt á figyelmet^ akkor könyörtelenül megkívánom mindenki mástél is, hogy ugyanezt? a fegyelmet gyakorolja, ' ' fc //Nagy taps?/ ftcljte kev./