Magyar Országos Tudósító, 1940. július/1
1940-07-11 [232]
Senkise kérdezzen, mert senki egy mukk felelettel többet nem fog tőlem kapni. /Helyeslés./ Mert ez az ország érdeke ős akárkinek érdeklődése parányi mákszem, sőt még annyi sem, az ország érdekével szemben. - Ennyit arról, ami történt. Hozzátehetem ehhez azt, hogy az a légkör, amelyet találtunk, esak aláhúzta azt, amit a kommüniké mond. Nemosak a kommüniké említ három országot, de a három országnak, mondjuk a méreteken magát tultevő azonosságét dokumentálva és azonos értékelését kifejezve, láttuk mindenben, a nagyközönség előtt is és bizalmas körben is. Azt mondhatom, hogy a legnagyobb blzodábat találtuk. Magát a német birodalom vezérét és kancellárját /Hosszantartó éljenzés és taps?. Felkiáltások: Éljen Hitleri/, akit azon a helyen üdvözöltem, ahol tiz és fél esztendővel ezelőtt először találkoztunk, soha életemben, legalábbis az utolsó években soha ilyen frissen és ilyen jó színben nem láttam. Minden oldalról, gyermekektől, öregektől, közönségtől, katonáktól, politikusoktól, mindenkitől csak a legnagyobb és igazán őszinte, meleg barátságot tapasztaltam. /Viharos taps és éljenzés./ - Nekünk méltóknak kell lennünk ehhez a barátsághoz abban, amit ez a két nemzet közösen gyakorol: a fegyelemben. Nekünk,magyaroknak talán kissé nehezebb a dolgunk a fegyelemmel, mégpedig két okból. Először azért, mert kefcóslí^ illik nemzeti karakterünkhöz, mert a mi nemzeti karakterünknek is megvannak a nagyon jó oldalai, de azt az időt, amikor a fegyelmet osztogatták a mennyországban/átaludtuk és azt mondottuk: majd ráérünk arra még. Most mér azonban nem érünk rá, ma már gyakorolnunk kell. A másik ok az, hogy nekünk, akiknek az életformája -nem akarom azt a szót használni, hogy parlamenti életforma mert ez különbözik az országgyűléstől - az országgyűlés volt, - ebben az életformában éltünk talán kissé nehezebb, különösen mióta a mult század közepén átvettük az országgyűlés helyett a nyugati páriámén tarlzmus formáit. Legyen szabad hozzátennem, hogy az én nézetem szerint egy országgyűlés nem arra való, hogy kormányozzon és folyton minden részlettel foglalkozzék, /ügy van. 1 Helyeslés,/ Egy országgyűlés arrajyaló, hogy belőle emberek termeltessenek ki, akiket bizalommal állítanak "valahová, de aztán tessék bizni bennük, és ne folyton azzal játszani, hogy: én jobban tudom. Mert ha tízféleképpen tudják, mindig az a legjobb, amit a köztük felelős ősinél, addig, ameddig 6 a felelős. Életemben sohasem zavartam miniszterelnököt felesleges kérdésekkel.Ezt tanultam első niniszterelnökséö&si alatt és azután gyakoroltam a másodikig. Ezen a módszeren mentek tönkre államok, amelyek a nyugati parlamentarizmus államai, a kontinentális nyugati parlamentarizmuséi. Es én gondolkodom azon, hogyan nyerheti vissza a magyarság a maga Ősi életformáit ebben a tekintetben. - És minél nagyobbak ma a nehézségek, annál nagyobb kell hogy legyen a fegyelem. Hogy én az országgyűlési életformát ezekben a nehéz időkben is fenntartottam, - bér sokan ajánlották, hogy ne tegyem ezt - . annak a nemzet és a nemzet életformája és az alkotmányosság iránti tisztelet volt az oka, s amit tetteit, azt ebből a tiszteletből tettem. Nem veit könnyű dolog, sokszor nem is volt nagyon kellemes. Sokszor nagyon időt rabló volt, de meghoztam ezt az áldozatot. A cé^ 7 azonban nem az volt, hogy folyton mindenkinek mindent elmeséljek, mert éllentéteslett volna a kötelességemmel és ezt nem fogom tenni a jövőben sem. Azért cselekedtem ugy, ahogy cselekedtem, hogy bizonyos törvényalkotásokat az országgyűlési életgorma által hozassunk meg. Nem azért tettem ezt, hogy érdekességekkel, hanem azért, hogy bizonyos/^^> , komolyan és országgyűlési népképviseleti formában végrehajtandó dolgokkal foglalkozhassunk. Tessék a parlamentnek ezzel foglalkozni, akkor meg is van a jogosultsága. A kíváncsiság nem parlamenti dolog. OftszÁGce : .~\tirm /Folyt.köv./ K.«ate tó
