Magyar Országos Tudósító, 1940. április/2
1940-04-16 [226]
/Ertckozlet. Folytatás.l./ - A minisztcrolnök hozzátette, hogy a magyar józanságban való erős hite folytán elment a végső határig a közönség, s a közönség műveltsége, az állásuk alapján felelős vezetők, valamint a sajtó iránti bizalmában. Nem akar csalódni a nemzet józanságában, de ha a közönség mégis rácáfolna erre, kénytelen lesz egyik napról a másikra kemény rendszabályokhoz nyúlni. - Széket akartam nagyjából & mondani - folytatta ezután beszédét a miniszterelnök - azért, mert mindenütt, mindenfelé elfog: tódnak a komoly hangok, s könnyelműen, komolytalanul veszik a mai^rendkivül nehéz időket azok a hangok, amelyeket hallani lehet. Nem azért mondom:"rendkivül nehéz idők" - hogy én is ijesszek vele, ezt mindenki tudja > ezt mindenkinek éreznie kell. Az idők nemcsak reánknézve komorak, hanem a küzdő nagyhatalmakra is, ők is létükért küzdenek, hogyne küzdene ilyen kis orszég. Keresztüljuthatunk ezekén anehéz időkön, de hogy miként s hogy hogyan jutunk ki belőle, az tőlünk, az országtól függ. Az országtól önmagától, bizalmától, bátorságától és attól,^hogy mit hogyan csinál. Attól, hogy mindig fenntartja a maga büszkeségét, mert ezzel tartozunk a nemzet mélt°ságának. Mindnyájunkat terhel az a kötelezettség, hogy kíváncsiság nélkül, nyugodtan, lassan menjünk' a magunk utján es ne engedjünk felburjánozni sem belpolitikailag, sem' külpolitikailag mindenféle szóbeszédet, amely ellent étekre vezethet ./Helyeslés , és "taps ./. r - Én - mint /minéTottam\már > ?- ki fogok tartani, /Szűnni nem'akaró éljenzés és taps./ mert tuHöm, hogy ma elmenni nem szabad. Én « amint mondottam - , mint a nemzet józanságának fanatikusa, el fogok menni a lehetőségek határáig, de ha nincs más mód,kénytelen leszek minden eszközt felhasználni. - Munkánk nagyon nehéz. Nemcsak azért, mert Európa, mai forrásában nemzetünket őrizzük, hanem azért is, mert mint gondolkodó, célokat kitűző és magvaiósitani törekvő > s a nemzet politikai veze- ' tésében résztvevő emberek sok minden olyant szeretnénk megvalósitüni, amit ma nem tudunk. Sáooiális és gazdasági téren szeretnénk többet, sokkal többet alkotni, mint amennyit ma tudunk. Gazdasági téren t rendkívül nehéz ma a heyzet, meit a háborús gazdasági életben a mindennapi lehetőségekhez kell alkalmazkodni. Szeretnénk sokkal többet tenni szociális téren és lehetne is, sokkal kisebb összegekkel, mint amit ma a magunk védelmére kell, hogy fordítsunk, de ma a hadfelszerelés is szociális munka. De emellett mégis a tulajdonképpeni szociális munkával is haladnunk kell, ami részben pénzkérdés, részben a nevelés ósfbár csak részben, különféle intézmények kérdése is. - Tudjátok, hogy nem szeretek programokat adni,'Már többször volt ugy az életben, hogy próbáltam valamit megkezdeni, anélkül, hogy hirdettem volna, s csak akkor szóltam róla, amikor tudtam már, hogy mégy a dolog. Igy vagyok a közös munkában összefont munkatársaimmal is, s ezért egészen röviden csak annyit mondok most, hogy pld. sikerült mégis elérni szociális téren és munkáskérdésekben, hogy felhagyunk a munkaközvetítőknek a külön bérhelyiséhekben való elhelyezésével s egy helyen vonjuk őket össze. A telek megvan, az épitési költségről gondoskodtunk, a pályázatot az iparügyi miniszter ur a napokban kiirja, s oly méretűén fogunk építkezni, hogy az állami munkaköz-" vetitőt is e^udjuk ott helyezni. /Helyeslés és taps ./ Bkryelöro ' enynyit mondok, mert tudom, hogy ez megvan. Ez azonban csak kezdet, amely} azt hiszem; Önmagában mutatja az irányt,.ami különben isjUgy tudom, hogy mindnyájunk iránya és törekvése ./Helyeslés és taps,/ /folyt .köv./ JA A ürtiZlGOS LEVÉLTAR _ ( L- ' M
