Magyar Országos Tudósító, 1940. március/2

1940-03-28 [224]

ZU BXIlAg ESZMEVEDO CSOPORT.,,/ 3, folytatás,/ Arra a kérdésre, hogy aejtette-e ki volt a támadója, igy válaszolt! « Támadom teljesen ismeretiéi volt előttem, ol.an valaki, aki ellen én semmit sem tettem. Szót sem szo-tt. Engem nem fenyegettek meg. Mégis sejtettem és mint már a vendéglő személyzetének mondtam: valamelyik nyilas nemzet testvérem tisztelt megl A pincér mondta, hogy valószínűen az volt, aki Ha" may Jánost megtámadta. Elmondta ezután a tanú, hogy hárem hétig volt beteg s az orvos szerint hajsz'ion múlt, hogy ki nem ütöttek a szemét, Boxert nem látott a támadójánál. A védelmek arra a kérdésére, hogy támadó cikkeket Irt-e a nemíeti szóda" isték e'len, igy viaszolt: - Ahányszor a mozgalom alkalmat adott srre, mert szembenállók a n yila smozgalómmal, - Irta-e azt, hogy a nyilasok hazaárulók, kommunisták? - Teljesen ilyen értelemben nem Írtam, Támadóm aligha olvashatta azt az orgánumot, amelyben ón dolgozom 3 ezért is gondoltam azt, hogy nem tóle ered a megtámadtatásom eszméje, o csupán esz'röz ^ehstett, » Igaz-e, hogy ön szélsőjobboldali volt? - Abban az értekemben, ame'-yben ezt a kifejezést most haszn Iják: nem, án szemben álkoltm az 1918-19-es forradalmisággá!, a Proh/szka Ottokárí g ndolat jegyében flolgoztam. /P/«» Lendvay Istvánt megeskették vallomására. Utolsónak Msskó Zoltán országgyűlési képviselőt hallgatta ki a törvényszék, aki az ügyben szintén, mxnt sértett szerepsl, Meskó elmondtaj bogy január első napjaiban hazafelé menet, egy előtte tameretlen ember megtámadta. Sastag télikabát volt rajta és az első két ütést nem igen érezte., azonban el gáncsoltak, a Varjára esstt és pillanatokramegszédült. - A földön fe üdtem - folytatta vallomását Maskó - a támadó felém hajolt, de ujabb ütést már nem mért rám, A körülöttem lévb emberek sikoltozni kazdtek. Gyilkosság, gyillosságt kiáltották, Mire felkeltem a földről, akkorra a tömeg elfogta a támadót. - Előzőleg kapott-e valamilyen figye mertetést, hogy meg fogják támadni?- kérdezte az einök. - A szélesfehérvári v'l.r.sztásbv 1 ifolyóiag a ny laspárt neheztelt rám - v'laszoita a képviselő - mert az ón pártom külön listával vett részt ezen a választáson. Az én nyilaskeresztes partom ugyanis nem azonos az Andráasy-uti nyilaspárttal. Azért jelöltem liilön a szélesfehérvári kerületben, mert a másik nyilaspért olyan listavezetőt szerepeltetett, aki korábban, 1934-ben ott tartett egyik gyűlésen több társával együtt megzavarta a mi gyűlés nket, ugy, hogy kénytelenek voltunk ki vezetetni őket. Az volt az álléspor tom, hogy a •konjunktúra-lovagokból már elegen szerepelnek, s ezét indítottam külön liftét. Később a képvisel obiéban többizben hívtak a telefonhoz - egyÍzben egy Székely nevü ember - s azt mondtkk szeretnének velem beszélni. „ M/sst nem észlelt? - kérdezte az elnök, - Nem. Nem vettem észre semmit, Utobbtízonban összefüggésbe hoztam a támadást a nyila sporttal. De akkor fel áem tételeztem, hogy nyilasok részérő"

1 támadjanak meg. Az elnök kezdésére Ekskó Zoltán kijslentette, hogy a vádlott megbüntetését nem lelvén ja, • Ön a nyilaspárt msgalaprítójteeJt nondötta magát? - kérdezte az egyik ügyvéd. ' - Nem. A magyar nemseti és földműves munkáspártnak, az slyő nyilaspártnak a megalapítója és a mozgalom jelvényének megadöja vagyok, - Igaz-e, hogy jelentkezett a nyilaskeresztes pártba valö felvételre? - Sohai - válaszolta Meskó. - Azt sem tudom, hogy hol volt a pártjuk. A lábamat életemben még nem tettem be párthslyiségékbe. A le^élsebb haroban állunk egymással, /Folyt. köv./Na.