Magyar Országos Tudósító, 1940. március/2

1940-03-28 [224]

6, törvényszéki kiadás. V~ Budapest, X94o. m.reius 23. ZU ivYILAS ESZLEVÉDŐ CSOPORT /2. folytatás/ azt mondta, hogy kárvényt szeretne átadni, Hivtam, hogy jöjjön ve Lem a lakosomra. A folyosón megolt az illető és ugy tett, mintha a zsebeiben kérvényt keresne, A követi szö pillanatban valami villanást láttam és refleke-eerüen elkaptam a fejemet. Ekkor az államat ütés érte. Hátratántorodtam, megszédültem, a támadóm pedig elszaladt. Másnap egy hcng telefonált, rendörtanácsosnak mondta magát és megkérdezte, igaz---, hogy haleset ért. Megkérdeztem, hogy az illető miiyen sr;ámr..": beszél, majd ezt a számot visszahívtam, de nem jelentkezett senki. -Mikor lépett ki a nyilaskeresztes pártból? - kérdezte az e nök. - November 29-én. vélt ismeretessé, hogy kiléptünk, Ezutín kérdésekre elmondta, hogy valami boxer fé'ét látott villani a szeme elött, az ütéstol megduzzadt, megdagadt a- álla, az ütés helye napok múlva fekete lett. Az orvos vizsg-'ata a ka Imi v a a hely érzel-eny volt és 8-I0 napig fájt. Az egyik szavazóbíró érdesére még a következőket mond-• tat - A parlaunent f lyoso»ján,, abbéin az időben, anikor a nyila s?áriban már tudták, hogy ki fogok ! épnx., Gruber képviselő igy szelt szemrehányó hangon: "Ezt megfogod nagyon bánni!* Olyanfélét is mondott, hogy a választóim I leütnek. - A pártbc"

1 való kilétpésének oka az volt, hogy észrevettej illegálissá vált a mozgalom? - hangzott az ujabb kérdés. - Nem merem e/t ál'itani* Inkább a 1 omolytalan vezetés birt rá bennünket a kilépésre. Ezután a védők tetteic fel kérdéseket. Arra a kér'ésre, hogy megválasstása elött irt-e alá ol^sm reverzálist, mely szer nt rsmfog kilépni a ártból, igennel válaszéit. Wg-an igy v£~aszclt arra a m&'désre is, hogy a megválasztásához a pártból p<§nzt kapott. - Becsülstszavas revesrzális volt az, amely szerint ha a pártot e lhagy ja, lemond a mandátumról?.- kérdezte a védő, - Erre a kérdésre nem köteles válaszolni, - szé-jt közbe az elnök. - Ugyanis a tanú, ha szégyen vagy kár h'^amlik reá nem' köteles vallani. Megkérdem, képviselő ma is? - Igen. Elmondta még, hogy politikai okok miatt lépett ki a pártból. - Az Inzultussal összefüggésbe hozza ftruber képviselőnek a parlamentben tlrt-nt kijelentését? - Nem akarom feltételezni, - hangzott a felelet. Az e nök ezután Haimay Jánost szembesítette a t madóval Tóth vádlottal, aki tagadta, hogy boxerrel ütötte meg a képviselőt. Ha. may János arra a kérdésre, hogy kivánja-e a vád ott megbüntetését, igenné"

1

, válaszolt. A királyi agyész kérte a képvise'ó megeske tését, a védőül lenézték, mert szorint".k elfogult. JSL törvényszék fia' may Jánost megeskette vallomására^ Lendvay István hírlapi ró, a b aiper egy-k sértettje tett ezutin tanúvallomást. Elmondta, hogy dscember 28-án este háromnegyed kilenc ój? tájban a Acronőr utca és az Enfiresz tér sarkénszá; lt le az autóbuszról, majd a delipslyaudvar ériezési oldalén az emenkező gyalogjárón haladt. - Hideg volt, - vallotta - mindmét kezem a kabátzsebe.rben volt s a hónom alatt egy angol könyvet tartottam. Nagyon el voltam merülve gon~ dolataimban. Egyszer csak azt'éreztem, hogy a jobbszemem szikrázik és az elsb pillanatban a t hittem, hogy nekimentem valaminek. Nemsokkal utóbb 'ittam, hogy ott á. "'egy ember és megértettem: megtámadtak. Rákiáltottam s ekkor hata'mas ökölcsapás érte a bal szememet és az errcsontomat. A következő pillanatban megkaptam a harmadür.ütést az államra. Elkábultam, az utt3st másik oldala felé mentem és t*madcm ekkor feltaszított, A sebem vérzett, kétzsebkendom csurom vér lett. Bementem a dé"kivasuti vendéglőbe,- ahol letöröltam az arcomat. /Folyt. köv./P.