Magyar Országos Tudósító, 1940. március/2

1940-03-14 [224]

3, törvényszéki ' ladás. Budapest, 194o. március 14, Ztf FÉRJGYILKOS ASSZONY . ,./L. folytatás./ » Férjem - folytatta 3 férjgyilkos asszony - lassan!: ni már nem törődött semmivel és én kénytelen voltam gyárban, nohas munkát -válJLalni-ajz^rl hogy a kisgyerekeim éhen ne haljanak. - Olyan aészony -3II nekem - hajt' gatta folyton ehettem a férjem, - mint i2i3lernó, 8 az en zsenorom. Férjem ?-rra k :iys

r

t

or itett, hogy ismerkedjem meg az ö ideáljával. Pokollá vált az -létünk. Mondtam neki gyakr hogy ha • ííy ^ra szereti Eislornét, békességgel v Íjunk cl. ^ap-nap mellű ott újságoltok nekem, hMjr férjem milyen botr«.:nyosan viselkedik ezzel az asszonnyal, nyilvános helyen csókolózna

1--, együtt mulatnak, dorbézálna

1

' és ' költik az en nehéz keserves koresotomet. Annyira &'ikeseredtem' 1936 nyarán, hogy a gyermekeinket menhelybe tettem és otthagytam az uramat.'A bátyámhoz költösteau de a férjem állandóan üldözött, lesett r m az utcán. Hegig érte, hogy a^élíkitani fog EislernévoJ, csak menjek vissza. A gyormdkeket kivettem a mcnSslyrol s visszamentem velük együtt a férjem .Lak•••sara, de n-hány hét múlva újra r szeseákedni kezdett a férjem és "Eislcrnével uorb

;

zolt csakn cm minden este és ami or hazajött ugy en<?em, mint a gyereküket kékre-zöldre vert. Többször megtört nt, ho^y'a rendőr őrszobára monokültünk a dühe elöl. 1557-son súlyos tüdőbajt kaptam, ismét menhelyre tettem bc a gyerekeket és engem az üTJ a debreocni tüd ős zana tóriumba utalt be. Amig távol voltam, férjem 264 nc;gyszö«cölo3 te'Ji et vett E is lemével és Rákospalota hazat épitett ennek az asszonynak, A szomszédok irták nekem De tor „oonbe, hogy akár haza se jöjjek többé, mert m>ris ugy vagyok, mintha el lennél: temetve. A férjem ugy 1 Bisloraével, mint férj és feleség. Amikor hazajöttem Dobrocenből férjem eldugott a lakásban. - No tudja meg ]islerné - mondotta - hogy négyötté?.. Fttg^onyözd le nappal ie a szabat j ki ne mozdulj «. • Amikor m egu-tam a bujkálást a f rjem ujra-ujra megvert, majd tűrnöm kellett, hogy szemem láttára iáikat enyeleg Elslornével 3 lakosban. /Folyt, köv./B. ~—~Su" FiAJ*.' 1 JLÍIV.W .ÍÖDLUW . »»

/ ^ . x. vlytat <^s • / * , A íádlott asszony elmondotta ezut oi. hogy Jáazf nyszarura költözött férjétől

f hogy megmeneküljön a", erkölcsi fertőből, - A férjem sem felesécnelc, sem rinyának nem tekintett már, monöotta sirástel csukló ham-on. - Pofozott, vort. a szeretője elött és arra kmy szer itett, hogy a magam keserves keresmény sból váltsam ki zálogházba tett fcuh'it és uj ruhát csináltassak neki, m Később, amikor visszaköltözött,. 3 férje e<";

f kos ir tojást hozott hasa. Újra cov.ltás támadt közöttük és a tojásokat Ozettner a fejeihez ver to. Ilyen őlósm-éayek után elhatározta, hogy vé?lo2 szakit a férjével, Sárosba utazott, ahol a rokonainál It nyolc hónapig, -majd Farkas C- za földbírtoi: j'r.c". e Is zc fit cd ott 3Zobaleánynak, ' ' - Araikor'3 férjem magtudta, hegy hol vagyok, - folytatta az aczszony - levelet irt, am^lybon felszólított, hogy azonnal utazzak haza, mert ha nem jövő' , borotvával elvágja mindhárom ;érékünk nyakát. Zokogva mondotta el ezután a védlott asszony, kogy ;aoctr•''mülvo ült vonatra, 'hazatért Rákospalotára, á f érjo azonban n'-háv nap múlva újra vorni v-ozdte, ••ujd azt "-övatcltc tőle, hogy éljen vole 'ház.-eltetet. - Elgfizör küJd el a szeretedet, Eislernét, - mondottam a férjemnek - de ö fenyegetett, hogy agyonlő, ha nem engedelmeskedem neki."Az -J\ a ült év húsvétján kih -leültünk, de bem mertem megmondani az uramnak, hogy anyai örömök elött állok, mert állandóm cunyolédott. özvo«"* Ozettner Farenoné elmondotta ezután, hbgy néhány héttel a: szomorú eset elött férje erkSl^trien életre akarta kényszeríteni, /F

c

lyt. köv./B.