Magyar Országos Tudósító, 1940. március/1

1940-03-07 [223]

.Kézirat. . . ^ l--..^<-i

K k i a d á- s B^iiáa^si^JiS^O^^mároiu.s 7. XXII. évfolyam, 66. szám, 0 Wa/fa /Teleki Pál gráf miniszterelnök beszédének I. folytatása/ - Amikor faluról beszélünk, akkor ezalatt tanyát is, falut is értünk, de még falujellegü várost is, amely jó ha ilyen jellegű, mórt magyaros és összekapcsolja a falut és a várost. Ha en ma ide el]öttem_> .ezt nemcsak azért tettem, mert részben származásomnál, részben pedig tanulmányaid nál fogva és mindenesetre a szivem szerint vegeredményben én is gazda'volnék, de eljöttem azért is, mert arra a helyre állitva, amelyen raa vagyok és a* onnan nyilván messzebb látok mint sok más /Éljenzés!/ kötelességem itt-elmondani, hogy a dolgokat hogyan látom, kötelességem, hogy itt beszámol jak. De ismétlem, nem jöttem programmot adni és főként nem jöttem nagy, hangzatos dolgokat ugérni, - ellenkezőleg semmiről sem fogok nagyon rózsás képet rajzolhatni. . . ' • ', " " - De arról akarnék pár száában beszámolót adni, hogy ozta munkámat, a magyar nemzet törzsének fenntartását, megmentését, megezbsi tését és elobbrevitelét hogyan szolgálhatjuk ma és .mit varhatunk a közeli és a távolabbi jövőtől.. MerL ha azt mondják - amint- hallom - hogy én nyugodt " vagyok, hogy megnyugtatom a. nemzetet - talán túlontúl is megnyugtatom - akkor én ezt részDen a származásomnál, részben együttérzésemnel fogva a magyar gazdatársadalomból meritettem. /Taps és helyeslés./ ' • - Lert nem azért vagyok nyugodt, mintha valami különös okom volna rá, hanem azért, mert mi, akik itt vagyunk, magyar gazdák, nyugodt ^természetűek vagyunk* Fontos annak a magyar gazdatársadalomnak iz átmentésedéhez időn át és ugyanúgy fontos az,"hogy ömaga pedig átmentse a nemzetet ezen az ideges korszakon nyugalmával, hitével és biztonságérzésével, ~gl& Európában haboru dul és nekünk súlyos, nehéz munkát kellett elvégezni avégből, hogy magunkat felvértezzük, hogy megvédhessük azt, ami a_ mienk ebben a világforgatagban, ahol az. emberek és államok barátkoznak, néha összefognak, de ahol végeredményben mindenki mindenkivel szemben áll, abban^az értelemben,, hogy ilyen világforgatagban mindenki elsősorban a sóját érdekét látja^ a sajátját védi. A saját' erejét növeli, mert nem látja'a jövőt, - ki tudja azt meglátni, nem hiszem hogy ma lenne ember a földön, aki elérő látna, csak he telekéi, nőnapokkal is. m mindenki óvatos és mindenki azt nézi, hogy saját érdekét, saját népének érdekét hogyan óvja meg, Sz elvégre ' is minden országban, minden vezetőnek kötelessége es nincs benne semmi rossz, sőt ellenkezőleg. Ezért mindenki, igy mi is saját magunk iragymik a legfőbb ereje és biztosítéka annak, hogy megmaradjunk, megerősödjünk' ós magunkat ezen a borzalmas világégésen a 'jövő szamára átmentsük. /polyt.köv./