Magyar Országos Tudósító, 1940. január/3
1940-01-31 [220]
—— — \ /(/ 00 f — Budapest, 1940- január 31 t \J* ^ y XXII, évfolyam, 30. szán. / HóMAN BnLINT MINISZTER BESZÉDE* Folytatás 2./ Minden dolgozó magyarban e közösség értékes tagját, valamennyi hivatásban a nemzet szolgálatát látta. Elismerte a hivatásköri szervezkedés jogosságát, eló'segitette ily szervezetek kialakulásét, a meglévőknek tömörítésére 56 erejük egyesítésére buzdított a De szembehelyezkedett a nemzeti közösség egyetemes érdekeit csoportérdekeknek alárendelő s a köz'szempontjairól megfeledkező, öncélú és önérdeké/ szervezetek gondolatával, - Nem hányborgatta fel, kinek mi a politikai pártállásul hogy aszerint Ítéljen felőle, mert a politikai pártokat időleges alakulásoknak tartotta. RosszlXérezete magát az érvényesülé sértj önös érdekekért, a hatalota birtokbavételéért, fenkölt erkölcsi elvek és magas eszmei célkitűzések függönye mögött küzdő pártpolitika beteges légkörében. Ha párt keretében igyekezett is nagy nemzeti célok szolgálatában a maga törekvéseit diadalra vinni, végső célként mindig a pártokon felülemelkedő 's minden jószándéku magyart egybefoglaló egység kialakításáról álmoóbzott. Saját szavai szerint; "násn pártszempontbol, hanem egyetemes nemzeti szempontból nézte a kérdéseket" a barátjának tartott mindenkit, aki lelke meggyőződésével., szive érzésével a szelleme tudásával jóhiszeműen szolgálta népét is nemzetett, Politikai ellenféléiben nem látott ellenséget, nem tudott velük szemben a személyeskedés', kicsinyeskedés, gyűlölködés neki annyi keserűséget okozó eszközeivel álni. Megható volt, mikor nagy politikai összecsapások idején szük baráti körben megbocsátó szeretettel és a magyar tehetségnek tőle mindenkor kijáró elismeréssel beszélt azokról az ellenfeleiről, akikkel egykor együtt indult el a keresztény nemzeti politika utján. Bármennyire tévesnek Ítélte és elhibáz ott nak vélte is állásfoglalásukat, megbecsülte jóhiszeműségüket és sohasem feledte a közös küzdelmeket,, * - N e m kérdezte, ki melyik keresztény vallás hive?, mert a történeti egyházakban nem bősz küzdőfeleket t hanem a nemzet erkölcsi erőinek gyarapítására hivatott erőtényezőket látott. Megértette ós támogatta saját egyháza és más protestáns egyházak munkáját ás törekvéseit, do éppígy megértéssel viseltetett a katolikus egyházzal szemben is. Protestáns létére világosan felismerte, megvallotta, meg -ecsülté a ktaolikunban rajlő hatalmas erkölcsi értéket s a szervező katona szemével mérlegelte a kétezeréves egyház-szervezet nagyságát ás tökéletességét, A kereszténységet a közerkölcsiség és a társadalmi béke alappillérének tartotta s ezirt nemzetellenes bűnnek minősitettáL/ha valaki a keresztény felekezetek közt viszályt szitott, ellentétet támasztott. Magyarság és kereszténység teljesen összeforrottak eszmevilágában és ezért nem tudott senkit magyarnak látni, aki a keresztény erkölcsi elveket megtag&dó, az okkal ellentétes id%en morál szerint ,ál , Ez a meggyőződése volt az alapja a zsidókérdésben elfoglalt határozott álláspontjának is, -^Nem ismerte el a nemzedékek közt szitott ellentét igazságát és jogosságát. Az Öregséget is fiatalságot nem időmérté :kel, hanem a felfogás avult a ága és korszerűsége szerint mérte. Az fijsua'gban nem törtető uj generációt látott, hanem a magyar jövő reménységét, Nemes törekvéseit és az érvényesülésért folytatott igazságo* közdelnét meleg szivvel fű-karolta, - Nem vizsgálta, kiben van idegen vér a magyar mellett, ha ez a vér keleti rokonnép vagy egészséges euróapi nép vére volt s a törté.. nelem tanúsága és az élettudomány tanítása szerint befogadásra alkalmasnak bizonyult. Tudta, hogy a többi nagy államalkotó europi népekhez hasonlóan a mi népünk is erős vérkeveredésbn ment keresztül történeti élete folyamán. Tudta, hogy a magyarság az ősidőkben finn-magyar JS hun-török elemek egyesüléséből született a a századok folyamán ujabb 4örck és árja, szláv, ^germán, latin - napeleme : ;el keveredett. Tudta, hogy az ősi jellemvonásait mindmáig megőrző s a keveredés ellenére is minden izében ^ magyarnak maradt euróapi magyarfajta ennek az egészségesnek bizonyult / yárkeveredásnek az eredője* Ezért nem is tett különbséget törzsökös és áthasonult, tisztavérü és kevertre iái, elsőrendű és másodrendű magyarok /l között. Felismerte a megkülönböztetés mögött a jóhiszemű magyarok mogté-jq , I vesztésével nemzetünk megosztására ás megrontására irányuló ellenséges
