Magyar Országos Tudósító, 1940. január/3

1940-01-26 [220]

/A miniszterelnök válasza Faragó Edének, F o 1 y t a t á s,l,/ egymást szerencsésen kiegészítették. Ma is van más mellékfoglalkozásom a miniszterelnökség mellett, lévén az egymásután következő^kormány oknak állandó geográfusa, ami szintén funkció és elég jelentékeny munkát igényel, En tehát tudom, hogy lehet több munkakört betölteni és nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt hlgyjem, hogy én egyedül vagyok ilyen. Van egy csomó ember, aki be tud tölteni több munkakört, viszont számtalan olyan ember van, aki egy munkakört sem tud betölteni. Ha már most véletlenül van ember, aki nemcsak hogy két-három munkakört tud betölteni, de ő tudja azokat legoslegjobban betölteni, esetleg egyedül ő, akkor nemesak hogy nem szabaqmegakadályozni, hanem be is kell töltetni kivételoson a két állást ugyanazzal az emberről, S ha az illető embernek a helyzete olyan, hogy ezt nom csinálhatja ingyen, mort különben nem tud megfelelően megélni, akkor nyilván azért pénzt is kell kapnia. Természetesen megfelelően kell pénzt kapnia, ami annyit jelent, hogy nem tulkoveset, de hasonlóképen nem túlsókat. - Ha nem erre az álláspontra helyezkedő^ , akkor mindnyájunknál': ingyen kellene dolgozni, mert tehetségünk a nemzet tulajdona. Azonban nyilvánvaló, hogy ezeket a tehetségeket meg kell fizetni, különben mindenkit egyformára kellene értékelni. - Azt is mondta az interpelláló képviselő ur, hogy aki nem nélkülözött, az nom'érti meg a nélkülözőket, podig ez a megértés az alapja az igazságnak. Ez természetes, s nekünk gondoskodnunk kell és országunkat most továbbépítve, megfeszített orővel arra kell törokednünk, hogy ne legyenek nélkülözők.' Hiszem, hogy ezt az európai háború után cl is tudjuk ás fogjuk érni. Do ezt nem szabad kizárólag, vagy túlságosan az állások szétosztásával gyakorolni olymódon, hogy a nélkülözőknek állást adunk, mégpedig olyan állást, aminőre ő magamagát képesnek és alkalmasnak tartja. A képesség és az alkalmasság megítélése nem az ember egyéni joga, hanem azoké, akik képességei felett bírálatot gyakorolni hivatva vannak, Ha valaki nom alkalmas, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy más irányba vezessük, más munkát nyújtsunk neki, bár ezt nem mindig szívesen veszik, de ez szolgálja az ország javát, A

z ország érdekét is tekintetbe kell vennünk és lassan rá kell nevelnünk az embereket arra, hogy ki-ki a képességeinek megfelelő helyet töltsön bo, - Ez áll az előmenetel kérdésére is, vonatkozik a kvalifikációra is, amelyet mint hivatalfőnök és mint egyetemi tanár két oldaláról nézhettem. Láttam kiváló jogvégzettségü embert, aki nagyon jó erdész volt, kiváló gazdászt, akinek igen sok jogi érzéke volt ós kiváló papot, aki elsőrendű gazda volt. De azért nem jut őszömbe azt kívánni, hogy nagyobb gazdaságok vezetéséhez teológiai végzettséget kérjünk. Az előképzettség általában az: átlag tehetség részéről kívánható meg, azOk részéről, akik a tisztviselői hierarchia, vagy munkahierarchia - mert nemcsak állami tisztviselőkről van szo - bizonyos középső fokáig érnek el

e Feljebb már nem az számit, hogy ki milyen iskolát végzett, hanem hogy az életben ki mit végzett, mennyit tapasztalt és ezt hogy tudja értákesiténi, A vezetőállásokra tehát szabad választás szerint engednék fel mindenkit, akár megvan az illetőnek a j°gi» gazdasági, vagy egyéb előképzettsége, vagy nincs meg, ha alkalmas egyébkent a vezetésre. Mert a vezetésre'való alkalmasságot nem lehet iskolában megtanulni, az tehetség dolga. Iskolában nem lehet hegedűművészt képezni, bár zenetanárt lehet, - Sok tisztviselő dolgozik körülbelül délután 2-1/2 3 óráig, azután hazamegy, A másik ugyanilyen r«ngu tisztviselő dolgozik este 8-9-10-ig, s például ha a pénzügyminiszternek nem jut eszébe este 10-kor megüzenni,hogy hazamegyünk,a?cfcor ott ülnének akár éjfélig, sőt éjfél után 2-ig is. Ez a tisztviselő I ugyanazt a cimet és rangot viseli, mint a másik,pedig az ország szem-pontjából sokkal magasabb értéket képvisel, , , VY /folvt. köv./ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR