Magyar Országos Tudósító, 1939. augusztus/2
1939-08-16 [211]
—-JÁSZ-KUN KONGRESSZUS. /Folj tatán &*/ Vitéz fodro László alispún nagy tetszéssel és tapssal fogadott megnyitója után dr. G%őrfffi István egyetemi r»tanár ''A jászkunok története" oimmol tartott előadást. Részletesén ismertette i jászlam ok bejövetelét, a múgy^ES ág.jiű. való együttélését, a közös harsokban való részvételéty gazdasági ós politikai életét,- Nagy tapssal fogadott elSádás után dr. Fettioh Nándor o gye tömi magán taná-f "A kunok 'js rokonnépek kultúrája", gr, Brandt József királyi kurai biró "Jász.:un jogviszonyok", dr.Bartucz Eajós^muzeum-igazgató, egyetemi magántanár "A kunok antropológiája" eimen tartottal: mindvégig nagy érdeklődéssel .cisért előadást. Ezután hosszantartó lelkes taps és éljenzés .nözepotto T ajekj Pál gróf miniszterelnök állott fel szólásra, /A beszédet téaöbb ad j ük.f A miniszterelnök beszédét többször szakította félbe a lelkes taps ós helyes., és és beszéde végén a kongresszus rész t~ t'evoi percekig ünnepelték Teleki Pál grófot* Aio^ander Imre , -Tász,.>i;agy-Kun-3zolnok vármegy-, alispánja szólalt fel végüTTa társ törvényhatóságok nevében s megköszönte a miniszterein'knek, hogy résztvot t a kongresszuson s köszönetet nöndott az előadóknál-; a magasnivóju előadásért* legyen ez a kongresszus bizonyság arról - mondotta - hog? a hazáért a jászkunok mindenkor áizdöttek, véreztek, áldoztak ós dolgoztak a magyar élet minden vonalán* jászok és kunok hűséggel és becsülettel fognak küzdeni és dolgozni továbbra is, hogy Szent István országa régi fényében örökre éljen, Alexander Imre tapssal fogadott szavai után a kongresazus első része végot ért. Utána a kongresszus résztvevői a vármegyeháza földszintjén lévő helyiségbe vonultak, ahol Imréavi^Szabó Imre kir. mérnök "A kunság falvainak ópitészete" cimmel vetitcttképekkel kisért előadást tartott, A jász-kun kongresszus a Szózat hangjaival irt véget/MOT/ Ha. Pro Domo: ^Lább közö l jük T eleki Pál beszédét! — Bár nem volt szándékomban, mégis felszólalok a magyar törvényhatóságok Küldöttei előtt a magyar kormány^feezzel az ügósz magyarwáag nevében is, — Milyen ünnepet ülünk ma ? Ösi szokások , ősi tudatok, az ősi önérzet fennmaradásanak ünnepét ! Olyan ős:, tudatok ós szokások ünnepét, amelyek jelétről jöttek és a magyarságot keletiessógében megerősítették. A^ele\ről^T&10roszországból való bevándorláskor -ni magyarok már részben foldmivesok, részben halászó népek voltunk, í\z érdek és a puszták határmesgyó jón vándoroltunk ós hazákat is ott ütö tünk, Déloroszországban a Kaukázus felé, később Lebódiában és Etelközbe • is és itt e végleges hazában is. Eddig jöttünk és nem tovább, mert ez volt az utolsó nagytáj nyugat felé, amely hasonló volt azokhoz, amelyeke : addig jártunk. Átmeneti, erdő és mező habárán lévő területeken telepedtünk le • Talán könnnyeb-ben felszívódtunk- volna, ha nem jö>n utánunk egy másik nép, amely nem az erdők ós a puszták határmesgyó in vándorolt, do vándorlásaiban végig a puszta közepén haladt ós ide is e hazában a pusztára települt és amelyet, a kunokat egyetlen magyar király sem tudott onnan az alföld szivéből eltelepíteni. — A táj életmódot jelent, do nemcsak külső életmódot, hanem gondolatvilágot, látókört, meglátást, megérzést, beleélést, lelkiséget is, amely a földdel összeforr, a földdel - olyannal, amilyen* Hogy magyarok tudtunk maradni és fenn tudtunk maradni ós nem /Folytf köv 0 /
