Magyar Országos Tudósító, 1939. június/2
1939-06-23 [207]
/Átadtak Imjrűdy a élának Budafok város dlszpolgársági oklevelét. Folyt.1* -Ez volt a kötelességem és ón ezt a kötelességemet igyekeztem becsületesen teljesiteni. Egész munkám nemcsak külpolitikai, de belpolitikai tekintetben is az integer Magyarországnak megalapozása felé irányult. Integrálni a nemzetet, tehát egyesíteni a nemzetdarabokat és ehhez az elszakított Eolvidék magyar lakta területeinek visszacsatolása volt az első lépés. Azóta bekövetkezett a második lépés is. De ugyanígy kell a magyarságot bennt is összefogni, egy irányba terelni, mert nem kell talán ismételnem, hogy nagyon nehéz időket élünk és csak altkor tudunk ezekben az Időkben egy nemzetként megállani a magunk lábán, ha egységben összefogunk. Ez az összefogás keserves vajúdási folyamat, cz nem megy könnyen, non lehet egy-két szép szónoklattal elintézni. Itt áldozatokról van szó, áldozatokra, amelyeket némelyek hajlandók meghozni. Hó molyok talán még nem hajlandók. A nemzeti egységet kell megteremteni, amely minden viharban ellenálló képességű tud lenni és ez az összeforr ás nem fog küzdőién nélkül' j árni , Kivánon, hogy ezek a küzdelmek minél'kovósbbó legyenek élesek.De kitérni'ezek- elöl a harcok elől nem lehet. Az elveket, az eszneket tisztázni kell. Ezen az uton tudunk csak eljutni egy olyan lelki megújhodáshoz, amely az egységes %gyar ország szebb felépítéséhez vezet. Ezeket azért mondom el, mert ujabban bizonyos pesszimizmus hatja' Őt a magyar lelkeket, amelynek súlyos következményei lehetnek. En ezt a pesszimizmust nem osztom, mert ugy látom, hogy a történelemben meg-mogismótlődő eszmei harcokr 0 ! van 3 zó, amelyeknek vannak normális kísérőjelenségei, de vannak olyanok is', amelyekre a haza sorsáér; aggódó közvéleménynek fel kell figyelnie, mert sajnos mindig van .ak és voltak emberek, akik nem át állanak a puskaporos hordóba tüzes csávát dobni és ezeket távol kell tartani a közélettől. Mélyen tisztelt özgyíilés ! E népi öss zef orr ásnak, ennek a népi integrál°d ásnak a gondolatát kívántam szolgálni belpolitikai, szociális, gazdasági programmomba:- is. Ennek keretében szeretném egy-két aktuális kérdéssel ráterelni a figyelmet. A nagy népi összefogásnak; amelyen dolgozunk, a legkülönbözőbb foglalkozásokban kell létrejönnie. Elsősorban az egyes hivatásokon belül. Én jobban szeretek foglalkozás helyett hivatásról beszélni, mert ugy érzem, hogy valemennyicn felelősséggel tartozunk az % istennek, aki elhivott minket valamilyen munkára,'melyet el kell látnunk és melyet épp ezért hivatásnak szeretek nevezni. Először tehát az egyes hivatásokon belül kell létrehoznunk a nép eg-befogását, az osztályharcot, amely a munkaad°k ós munkavállalók érdekkülönsógót mesterségesen élezi ki, kell elsősorban kiküszöbölni és ez csak ugy lehet, hogyha az egyes hivatásban dolgoz kat hozzuk összo szervezetekbe , tehát ugyanabba a foglalkozási ágba tartozó munkaad ü kat és munkavállalókat, mert ahol az emberek ismerik a maguk mesterségét, be tudják látni a másik oldalon lévő fél szempontjait ls. Be fogjak látni, hogy vannak közös érd ekeik, amelyek erősobbek, mint a munka ad ős 'munkavállaló látsz°lag egymással szemben álio érdekei, ±ohát a , hivatásokon va i° megszervezéseken keresztül tudjuk kö zelob ónozni a tár- ' s ad a Imi ró t c go k e t egymás ho z • -" És Itt kapcsolódnak be a különleges helyi szempontok. Ha . az ember nézi a különböze települési formákat, amelyekben a magyar nemh zct él, a:-:kor a nagyváros és a nagyobb vidéki központok mellett megtalálf* jttk a másik oldalon a falut.
