Magyar Országos Tudósító, 1939. április/2

1939-04-22 [203]

TIGZA ISTVÁN SEREGLAKOMA. PRO BO MŰ! A Tisza István serlegvacsoráról későbbi kiadásunkban számolunk be. Itt adjuk az ünnepi beszéd szövegét, amelyet Széchenyi Bertalan gróf, a Felsőház elnöke monáiott, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház elnöke, kezében a Tisza István emlékserleggel, a következő ünnepi beszédet mondotta: - Az a férfiú, akinek áldott emléke előtt születése és halála napján évről-évre mélységes kegyelettel h°dólunk, az igazi emberi nagyság^ a hősi kötelességteljesítés ás az önfeláldozó hasaszeretet nagyszerű példaképe, Tisza István személyében megelevenedik a magyar mult legtöbb tündöklő erénye, életében és küzdelmeiben visszatükröződik a magyar jelen rengeteg feladata és nehézsége, bukásában pedig figyelmeztet a magyar jövő örök bizonytalansága. - Megelevenedik személyében a magyar mult. Mindazokat az értékeket, melyeket fajunkból évszázadok termeltek ki, megtestesítve látjuk benne. Hamisítatlan magyar egyéniség; a magyar föld, a magyar faj, a magyar lélek és a magyar gondolat forró szerelmese ás büszke képviselője, ellemén ezer év ádáz küzdelmének és fényes dicsőségének kitörölhetetlen bélyege. Kultúrája ép oly magas szinvonalu, miként mélységes kereszténysége. Európai, tehát kere^tény, de mégis elsősorban és mindenekfelett magyar. Szert ha azt mondq.fi. tisza István, annyit jelent, hogy magyar. - Élete, kkzdelme az örök magyar jelen. Beleolvad nemzete történelmi küldetésébe. Felöleli a magyar élet mini en alapyető kérdését. Problémái a mi problémáink. Keltről elszakadva, Nyugatnak teljesen soha be nem hódolva, két hatalmas ellentétes világ ütközőpontján megállani és fennmaradni, - őseink vérrel szerzett örökségét és évszázadok megszentelt hagyományait sértetlenül fenntartani, - a nemzetközi és a t ár s ad almi rendnek ©gyaránt veszedelmes forrongásai közepette a magyar fajiságot és lelkiséget mint külön szint és külön értéket az emberiség javára átmenteni nehéz sors, súlyos feladat, a mi sorsunk, a mi feladatunk. Yalóban acélos lélek, megfeszített munka, SZÍVÓS küzdenitudás, sőt sokszor halálmegvető bátorság kell ahhoz, hogy Tisza István mindtájára ezen a földön élni, kötelességet teljesiteni és ha kéli, halni tudjunk, - Bukása rávilágit a magyar jövő örök nagy kérdőjelére. Tanítása kemény szó, mert a tárgyilagosság, az önuralom és az állhatatoság szükségességét hirdeti a délibáb népének. A nemzet erejét felemésztő folytonos széthúzás a pusztulás biztos utja, jövőnket egyedül csak a komoly összefogás, a lelki egység és a testvéri együttműködés biztosíthatja. Mindenkor, de különösen ma, a mindjobban elmélyülő világ-válság idején, ennek a megvalósítása a legéletbevágóbb és a legsürgősebb nEmzeti feladat. Ettől függ jórészt a magyar jövő, melyet mindannyian szebbnek és boldogabbnak ki vélnünk látni, melyért mindenkinek - Tisza példájára - a legnagyobb áldozatot is hősies lélekkel kell vállalni. - Ez Tisza István személye, élete, küzdelme és bukása multunk, jelenünk és jövőnk tükrében. - Tisza a harc embere volt. Élete a küzdelmek szakadatlan sorozata: belső ellenfelek, külső ellenségek és nem utolsó sorban a végzet erőivel szemben. - Küzdelmeinek egy tekintélyes része a magyar alkotmányos élet középpontjában: a parlamentben zajlott le. Kegyetlen rendelése a sorsnak, hogy bár nálánál ősi közjogi intézményeinknek mélységesebb tisztelője, i a parlamentáris kormányzatnak meggyőződésesebb hive, az ország ügyeinek pedigjragyogőbb tehetségű intézője alig akadt, idejét és energiáját emelik kedett, nemes szellemi küzdelem és lázas alkotómunka helyett nagymértékben giaz ellenzék obstrukciója elleni kilátástalan, ádáz harc kötötte le, . / •. . /Toivt-köv./ nn