Magyar Országos Tudósító, 1939. április/2

1939-04-22 [203]

/ TISZA ISTVÁN SEBL5GLAE0MA.. E o 1 y t a t á s. 1,/ Ebben az áldatlan küzdelemben egész lényének mélyen alkotmányos fej fogása ellenére - ép a parlamentáris elv megmentése erdekében - kénytelen volt a rideg erőszak alkalmazásához folyamodni, - ez életének e"

1 ső nagy ellentmondása, melyért népszerűséget kellett feláldoznia, - Háborús felelősségének ellenségein k által terjesztett rágalma régóta szétfoszlott már az igazság fényében. Talán mindenkinél korábban felismerte és tisztábban látta azt az óriás veszedelmet, melyei; egy háború nemzetiségeink centrifugális törekvései és külső ellenségeink alattomos aknamunkája folytán az egységes magyar állameszme szempontjábél jelenthetett. Lehet-e csodálni, ha ily körülmények között a monarchia intézményéhez ős a paritásos dualizmus kiépítéséhez szenvedélyes következetességgel ragaszkodott, ugyanakkor pedig minden rendelkezésére álló eszközzel a béke biztosításán fáradozott. Nemcsak hazánk nyugodt fejlődése és területi épsége, de Európa egyensúlyának fenntartása érdekében is csak a békét óhajtotta. Esze, szive, egész vallásos lénye mélyen irtózott a háború, borzalmaitól - és mégis legjobb meggyőződése és legkomolyabb erőfeszítései ellenére részt kellett vállalnia a háború megindításában. Ez életének második nagy ellentmondása, melyért a háborús felelősség igaztalan vádját volt kénytelen némán tűrni. - Életének valósággal drámai fejezete- iz a küzdelem, melyet a reánk zúdult vérzivatar idején kormányelnöki minőségben, majd katonasorban már magának a végzetnek erőivel szemben folytatott. Ebben a küzdelemben Tisza nemzetével együtt a megingathatatlan, lojális hűségnek, a becsületes, hátsó gondolat nélküli kötelességvállalásnak és az ezekből fakadó nagyszerű, teljesitmenyefenek csodás példaképe, Ezekban áz időkben jutott emberi nagyságának tetőpontjára. Egyetlen szent cél lebegett már csak előttes feltartóztatni a végzetet. A történelmi MagyarországVégzetét. Ha ez sike"ült VD Ina neki, akkor, amidőn már minden hatalom kicsúszott kezéből, több lett volna mint ember s több volna mint hős. De ember volt és csak hős. A gát megszakadt. A forradalom szennyes áradata egyszerre megsemmisítette gigászi erőfeszítése: nek minden eredményét, szétrombolta alt ört éne Imi Magyarországot és magável ragadta 'fiszát is a pusztulásba. Megkísérelte a lehetetlen"!;, szenfbeszállt a végzettel, hogy megmenthesse forrón szeretett hazáját a vágromiástól, dé^végzet őt is elsodorta, - ez életének utolsó nagy ellentmondása és egyben megrendítő tragédiája is» - A mártirvér minden cseppje az eszme diadalának záloga. Az az eszme, amelyet Tisza István oly példáj-kitartással, oly csodálatraméltó* bátorsággal és oly önfeláldozó hősiességgel képviselt: a történelmi Magyarország gondolata, ma feltámadóban van, Ugy érzem, Tisza István mártirkoszorus óriás szellemalakja soha nem állott közelebb a magyar szivekhez, mint ú éppen ma. - Gigászi alakját bearanyozzák a magyar igazság felkelő napjának első sugarai. Derült égbolt alatt, napsütésben, mint egy viharedzett, fenséges, lenyűgöző kárpáti bérc áll a magyar élet rónájának peremén. Mutatja számunkra az utat, figyelmeztet, buzdit és tanit bennünket., - Egész szellemi öröksége, életének minden tanulsága és tanítása néhány rövid, de halálosan komoly szó. - Legyünk és maradjunk mindg hü magyarok* - Tegyük népünket erőssé és boldoggá. - Tudjunk ön; • tlenül, kitartóan, hősiesen és önfeláldozóan nagy ős szent célokért küzdeni, - Egyengessük és : épitsük a szentistváni állameszme történelmi útját, hogy mielőbb helyre állhasson a Kárpátok medencéjének békéje és nyugalma. Ez a magyar élet alfája ős ómegája, ez egyben történelmi küldetésünk i A~ Ennek hűséges, bátor, példás ós eredményes munkálásában vezessen bennünket f J továbbra ig Tisza Istvánnak dicső szellemalakja, mely előtt mélységes tisz•/^telettél h dol. velünk együtt minden igaz magyar. Tisza István eriegét üriIn tem a ma yar gondolat ellenállhatatlan erejére

? a magyar igazság fényes győ' h zelmére és a magyar jövő dicsőségére és boldogságára./MOT/Zw,