Magyar Országos Tudósító, 1939. április/1
1939-04-05 [202]
A gyilkos^- mondja az indokolás - nan szándékosan, hanem véletlenül lőtt. Ezt az orvosszakértők megcáfolták, Murarik István a főtárgyalás során jogos védelemmé hlvatkozott a Mind a négy sérülés ^halálos voltmi szükség volt a további bántalmazásra, amikor már az első ütések után' tehetetlenné vált a sértett. Ilyen esetben a tulhágás sem állhat meg 0 De az egész jogos védelmet alátámasztó tényelőadás ai vaiétlanok 0 Muhariné védekezése a főtárgyaláson a teljes tagadás. Letagad le nem tagedható tényeket ós éppen ez a magatartása szolgáltatja ellene a legnyomatékosább bizonyítékot. Tagadja, hogy Murorikot közelebbről Ismerné, letag'dta azt is, hogy szorosabb kapcsolat volt közöttük. Muhariné bűnössége mellett nemcsak a vádi ott-tár s ai és saját gyermekei szolgáltatnak bizonyítékot, hanem a saját ténykedései és a magatartás a. Ezeket letagcdni, meg nem történtté tenni nem lehet. Betetőzi a bűnössége mellettibizonyítékok megdönthetetlen biztosságát a férj megölése utáni magatartása, amikor férje megölőjével hosszú ideig tanácskozik a teendők felett, hogy miképpen hárítsák el magukról a gaztett következményeit és Muhariné egész egyéniségének sötét volta és elvetemültségének' nagysága éppen ekkor nyilatkozik meg, amikor édesgyermekeit is belevonja és felhasználja a szőr-* nyü bün elpalástolásár a. Semmit sem tesz a készülő bűntény meg akadályozásárn, majd utána, hogy a bűnös, a férje megölője hatósági kézre ne kerüljön, valótlan állításaival a hatóság félrevezetésére törekszik. - Lehet-e bün-nélkül -valónak tekinteni azt a feleséget, - mondotta Szilágyi tanácselnök emelt hangon, : - aki tudja azt, hogy miért jelenik meg az a felfegyverkezett másik férfi a tanyán és még csak nem is gondol a gaztett megakadályozására, sőt még a cinkostársat, akinek kapzsiságát, pénzéhességét jól ismeri, még akkor is biztatja: adok kétszáz pengőt, adok h áromszázat, csak lődd agyoni Lehet-e ártatlannak minősíteni azt az édesanyát, aki az anyai szeretet szent érzését megtagadva, ártatlan gyermekeit keveri bele ennek a szörnyű bűnnek a fertőjébe? Ez a magatartás minden beismerésnél, minden tanubizonyitóknál beszédesebb és ez a magatartása támasztja alá a vádlott-társ ama állítását,, hogy Muharíné volt -z, aki őt a bün elkövetésére felbujtotta. A királyi törvényszék semmi olyan mozzanatot nem talált,amely az elhatározás keletkezésétől a tett végrehajtásáig zavarólag, vagy bénitólag hatott volna bármelyik vádlott értelmére. M U rarik sem igyekezett Aihariné biztatásainak ellenállni, semmit sem tet^ hogy visszatérjen ar~ r °1 a végzetes útról, amelyiken elindult, hallgatott a rábeszélésre,mert Ő is ak'-rta a sértett halálát, mert ott lebegett előtte az a lehetőség, hogy a maga gazdája lesz s ő lesz az ur a harmincnyolcholdas bérleten. Mivel a királyi törvényszék Murarik István és Muhari Jánosné javára serrmi olyan figyelemreméltó körülményt, amely a bűnük nagyságát enyhítené, nem talált: velük szemben a törvény teljes szigorát alkalmaztn. A bíróság a fiatalkorúnál megállapította ugy^n a bűnpártolástazonban ezt az édesanyjával szemben követte el, akinek cselekménye Murar* rik cselekményével szoros kapcsolatban van s igy a Btk.'378. paragrafusa órtelm-ében a mentességet megadva, felmentette a bíróság, A több mint két óra hbsszáig tartó indokolás után Szilágyi tanácselnök igy szólt Murarikh ozv - Álljon fel. Fellebbez, vagy megnyugszik az Ítéletben? / - Fellebbezek, mert súlyos a büntetés - válaszolta a halálsápadt, teljesen Összetört gyilkos, / / Majd Muharinó állt a bir^ság elé: I - Fellebbezek, mert ártatlan vagyok, - mondotta a konokul tagadó asszony, Fábián Károly dr. királyi ügyész a két halálos Ítéletben megnyugodott, ellenben fellebbezést jelentett be a fiatalkorú felmentése miatt, A bíróság ezután kegyelmi tanáccsá alakult át. /MOT/ B.
