Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2

1939-03-22 [201]

/Teleki Pál és Jaross Andor beszéöel a «©VE serlö^n»*<^-&j án. I*ft3ey**t4s 1 - Nekünk most megsokasodnak a feladataink. Megsokasodnak, mert most már okosan, ésszel megtartanunk is kell, arait teremtettünk és megszereztünk. Uj Magyarországot kell megtartanunk, de az a Magyarorsz mégis mindig a régi, amely alakul és fejlődik'; ~ Most olyan terület feért vissza az ország kebelébe, amelynek l%késsága többségében más nemzetiségű, mint a'magyar: a xkxx nati - f idellsalma, a ruténség tért vissza az országhoz. Nekünk most az a feladatunk, hogy ugy öleljük őket keblünkre a ugy adjunk nekik újra hajlékot ebben az országban, hogy szivük szerint megtalálják a helyüket és jó3zlvvel vegyék azt, amit jószÍvvel adunk nekik. Az elmúlt husz év alatt ők is fejlődtek műveltségben ás egyebekben s eszerint kell megadnunk holyüket az országban. Egyrészt a szent istvéni gondolat jegyében, amely azt kívánja, hogy nyelvi és egyéb különbségektől eltekintve mindenki egyforma, egyenjogú testvér legyen a hazában,' másrészt a mai fejlődés jegyeben is, amely magával hozza, hogy megfelelő jogokat, sajátos önrendelkezési jogot is adjunk. Ugy,ahogy kívántuk nekik, ahogy az elmúlt husz esztendő óta dolgoztunk is érte, - A magyarságnak át kell értenie uj feladatát, amely ma reá, mint a Dunamedence régi szervezőjére és legerősebb népére vár s amelynek lényege, hogy testvérlesen vezesse azokat, akik az országba tart nak, vagy abba visszatérnek; vezesse ugy,- hogy maguk is rósztvegyenek ebi a munkában és megtalálják a mai kornak fejlettségi foka szerint a mai Eur pának rendje szerint és nemkülönben saját ősi felfogásunk szerint is a maguk helyét ebben a közösségben. ' - Ezt kell ma nekünk okosan munkálnunk, ezt a fejlődést, amely nem a XIX, századi iraperlalisztlkus demokráciának a folytatása, hanem annak a kilencszázóves tradíciónak, amely ennek az országnak örökös tradíciója volt, amely tradícióban a nem magyar nemzetiségek is leghívebb nemzetiséggé válhattak. Tehát nem a demokrata imperializmusnak, ^•anem a kilencszáz esztendős igaz magyar vendégszerető alkotmányosságnak tradícióit kell munkálnunk s ebben kell Ismét tökéletesen egységessé válnunk, amagunk rendje, a magunk ősi felfogása, a magunk becsületes magyar szive szerint kell berendezni ezt az országot, nem idegen mintákra, hanem magyar felfogásban. Mindenki bízhatlk abb&n, hogy a magyarság, amely Szent István óta kilencszáz esztendőn keresztül járja ezt az utat, továbbra is ezen halad a következő évszázadok felé. - Felvidéki testvére^ - akiket már nem is lehet igy nevezni s akiket nem is szeretek már Így külön nevezni , mert nem is egészen felvidékiek, hiszen Komáromban például nincsenek Alpesek, a leghamarabb fogják ezt megérteni, ok ugyanis megértést is tanultak abból a sorsból, amelyet elszenvedtek. Tanultak megértést, megtanulták azt, hogy amit magamnak nem kívánok, azt mással sem cselekszem, S ezt a gondolatvilágot hozták magukkal, amely bennünk,erdélyiékben ugyanúgy megvan, aminthogy ezt a gondolatvilágot hozza magával mindenki, aki kisebbségi sorsban van, különösen akkor, ha becsületes magyar szive és lelke van. - Az elmúlt husz év alatt a . Csonkahaza határán belül is küzdöttünk s kialakítottuk azokat a társadalmi mozgalmakat^, amolyek erre a munkára fogékonyak, mert ezt a munkát' nem lehet csak törvénykönyvekkel, paragrafusokkal, aktákkal elvéjgezni, Ezt a munkát szívvel kell kitölteni, erre csak a társadalmi munka, a társadalmi szervezkedés alkalmas, az clyan társadalmi munka, amelyben nincs különbség magyar és magyar között. Lehetnek különbségek fiatalok és öregek között; do ezek kiegészítik egymás lendülettel es tapasztalattal* /Folyt.köv./