Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-23 [201]
mert megunt. Kérleltem, faggattam, megkérdeztem,, hogy egy héttel korábban miért mondta azt, hogy szeret s Így válaszolt; "Ez nemi gaz!" Kérdéseimre ilyeneket mondott: "Unlak, Márlát is meguntam, egy husz éves leányt akarok feleségül venni!" Én azt válaszoltam rá, jó, elveheti 0 Ekkor igy szólt: "le az uj állásomba nem léphetek be addig, amig te vagy," - Miért nem hagyta el - férjét? - kérdezte az e:nök, - Évekkel ezelőtt, amikor rájöttem csúnya dolgaira, ott akartam hagyni. Szerettem Sanyit, mégis hagytam volna útjára menni. Akkor is házasságot igért egy nőnek, azt mondta, hogy ón beteg, öreg,csúnya nő vagyok és válófélben van tőlem. Beszéltem a nővel, aki meglepődött azon, hogy mi a helyzet és kijelentette: Soha többé nem áll szóba az urammal. Annakidején ón akartam elválni, bármennyire szerettem,, de ő négyoldalas leveleket irkált, a legkülönb nőnek mondott, kért, hogy vegyem vissza. Megígérte, hogy megváltozik. Ezért vettem vissz a, ..o Később egy levelet találtam, amelyből kiderült, hogy az Izabella-utcában lakást tart egy táncosnőnek, En mindig féltékenykedtem. Ha reggel fölkelt, elvettem az Íróasztaliiókkulcsát és ott kutattam. A noteszében különböző adatokat találtami, Pel volt Írva, hogy egy húszéves leánnyal ismerkedett meg, A lapot kitéptem és megkérdeztem tőle: "Hát ez mi V Azt is mondtan néki, hogy: "Nem volt elég öt év óta Máriával?" Azt válaszolta, hogy semmi közöm hozzá, azzal ismerkedik meg, akivel akar. Szemére vetettem, hogy nemrégen pénzt kért tőlem s az általam szerzett pénzt nőkre költi, - Miért nem hagyta ott? » kérdezte az elnök. - Nem birt om... - Mi történt június 28-án? - hangzott az ujabb kérdés. - Későn j^tt haza, - folytatta az asszony •• s én szemrehányást tettem néki, szemére vetettem, hogy reggeltől estig együtt lehet Máriával s ez nem elég neki. Goromba volt, ilyeneket mondott: "Nem akarod megérteni, hogy unldc?!" Ekkor is mondtam, hogy ha kifizeti azt a pénzt, amit legutóbb kölcsönkaptam, akkor megszabadítom magámtól* Veszekedés közben ismételten hangoztatta, hogy nyűg vagyok rajta, Vitatkoztunk,' veszekedtünk s Ő olyan csúnyákat mondott, hogy nem merem megismételni. Szegyen1 em, amit mondott, - Férje ezután lefeküdt, elaludt s maga háromszor egymásután ' <i halántékon lőtte alvó férjét, - Nem feküdt le az uram, - mondta -z asszony, - Be hiszen a sezlonyon letak rva találták s ekkor még élt. *> Nem is hallottam ezt, - Ön emlékesét kihagyással próbál védekezni-, Az igazságügyi orvosi tanács megallapitótta> hogy büntetőjogilag beszámítható. Legyen őszinte, töredelmesen vallja be, miként ölte meg a férjét eö0 Most ugy akarja beállítani a történteket, mintha erős felindulásában lőtt volna o f érj ére. Ennek senmi célja níncs a Magu lement a nővéréhez, megmondta,hogy megmérgezte magét s amikor fölvezették a lakásukba, a férjét ott találták a pamlagon, átlőtt homlok-kai. Miként történt? Mondja el, • Neta feküdt e* uram,.. - De legyen hát őszinte, ha igy csürí-csav ar ja a szavakat, nem tudunk enyhítő körülményt találni. - Nem ón öltem meg.,, - Akkor mondja meg, hogy ki volt, - Nem tudom,,, A méreg ott volt elkészítve s én bevettem 000 A kórházban hallottam: "Ez a Hőnigné, aki rálőtt az urára ? azután lement a nővéréhez s megtalálták a búcsúleveleket is, amiket irt 0 " o ,. Nem tudom ; mi történt velem. Isten után a férjemet szerettem legjobban, most is a fényképét nézem, adjon választ, hogy mi történt, mert én nem tudom, - Hol vette a veronait? - kérdezte az elnök, ! - A férjem adott rá tiz pengőt,, e Más mérgeket ő hozott nékem, nem engedte, hogy orvoshoz menjek. - Ismert-e más férfit, mint a férjét? - Soha, nékem nem volt senkim, én csak az uramat szerettem. Pedig ő mondt-, hogy keressek magamnak barátot, mert nem szereti a tisztes-
