Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1
1939-01-12 [196]
Budapest, 1959„ január 12, f —— XXI.évfolyam 9.szám, /TÁSKÁIT* NAGY ANDRÁS ELÖU'-.DASA AZ EZERÉVJuiS ALKOTMÁNYRÓL,Folyt .1,/ Az igaz ságügyminiszter ezután réffi letesen foglalkozott az alkotmány fogalmának különféle meghatározásaival 0 A legtöbb meghatározás - mondotta - csak egészen közvetve emlékezik meg az állampolgárokról s azok jogi helyzetér-\L„ Amióta az emberi jogok, a szabadságjogok nagyobb eró'vel dörömbölnek a tudománynak, igy az állambölcseletnek kapuin is, mm is értenek más állatnrendet, államszerkezetet alkotmány alatt, mint olyat, amely a polgárok sz ab- dságjoga it s ezeknek biztosítékait is magában foglalja. Ilyen értelemben mondja Krisztics Sándor is, hogy az alkotmány jelenti azokat a jogszabályokat és jogszokásokat is, amelyek a szuverén hatalom önkorlátozását tartalmazzák a polgárokkal szemben. Erre mondják egyesek, hogy az ilyen alkotmány az a 1 kotmányos alkotmány s ezt röviden igy foglalhatjuk össze: az állami f őhatalmak jogköre s egymáshoz való viszonya s ezek irányában az állampolgárok szabadsagának biztositása. Az igazán alkotmányos alkotmánynak azonban az is a kritériuma, hogy az állampolgárok részvételét az államügyekben biztositsa 0 A miniszter ezután az úgynevezett történelmi és az irott alkotmány közötti külömbségekre mutatott rá. Az angolok - mondotta - büszkén hivatkoznak az ó' történelmi alkotmányukra, mi pedig büszkék lehetünk arra, hogy Európában rajtuk kivül csak nekünk van történelmi alkotmányunk, amely az övékével együtt emlithető s ezt a m&velt angolok is jól tudják, A magyar alkotmány történelmi alkotmány s alkotmányos alkotmány is; valóban ezeréves alkotmány- mert elsó' hajtásai a honfoglalás korából fakadnak, mert azóta - ha sok vihartTJol tépve is, a jogfolytonosság talaján nó'tt, fejlődött 8 mert sohasem szorítkozott kizárólag az állami főhatalom gyakorlatának szabályozására, hanem mindig biztosította kisebb, vagy • nagyobb mértékben a nemzettagok jogállását is, sőt biztosította - szintén kisebb, vagy nagyobb mértékben - a nemzettagok beleszólását a nemzet, ffi ország ügyeinek vitelébe* Már maga a honfoglalás is nagy nemzeti tény volt, Magát a honfoglalást is - történetíróink szerint „ a nemzet határozta el és vitte véghez közakarattal, Tehát maga a nemzet vitte véghez ezt a nagy feladatot, nemcsak vezére- Ennek meg volt mindjárt a következménye is: a vérszerződés közösnek mondta a szerzeményt, létrehozta a törzsi szövetség intézményét a választott fejedelem rl att, aki reprezentánsa a nemzet egységének, de nem korlátlan ur, hatalmának korlátokat szab a törzsi autonómia s a hadnagyok tanácsa. Az angol és a magyar alkotmány fejlődése között éppe n az a külömbség, hogy abban a kiindulópont a korona, a magyarban pedig maga a nemzető An"~bnymus feljegyzéseit mint elváltozott szájhagyományt, lehet kritizálni, de" magában véve az is sokat mond,, hogy mi volt és mi a hagyomány, mert ez is világot vet a nemzet lelkére. Egy pedig bizonyos: ezerévvel ezelőtt is élt és hangot kapott a nagy elv: Semmit rólunk, nélkülünk 1 A nemzeti önrendelkezés jogának ez az elve valóban vörös fonálként húzódik végig ezer év óta történelmünkön; mint nemzeti szabadság-elv benne van az önkény ellen lázadó nemesei, akcióiban, csak ugy, mint Rákóczi, Bocskay, Bethlen szabadságharcaiban, vagy Kossuth függetlenségi harcában. Ez az elv a Szent Istvánnal megkezdődött magyar c'orpus Juris lapjain ismételten külömböző formában megtalálható s külömböző formában és megoldásban az őt követő kilencszáz év alatt is számtalanszor kifejezésre jut 0 /Folyt .köv/ A
