Magyar Országos Tudósító, 1939. január/1
1939-01-12 [196]
/Tasnádi Nagy András előadása az ezeréves magyar alkotmányról •Folyt .2./ Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter ezután Szent István korától kezdve különféle királyi dekrétumokból, hitlevelekből és országgyűlési törvényekből í.smertetett idézeteket,, amelyekből megállapítható, hogy alaphangjuk nem változotto A fejedelmi* nyilatkozatokból, hitlevelekből, dekrétumokból és törvényiekből kilencszáz esztendőn keresztül hallszik kl a szabadságra törekvő hang és követelés. Mindenütt ragaszkodunk ősi jogalnkhoz 5 szabadságainkhoz, ahhoz ? hogy mindenben meghallgassanak* Csak a kifejezés módja mas e Néhol ünnepélyes kijelentés, másutt Ígéret, tiltakozás, méltóságteljes felszólalás, ugy, araint az idők, a viszonyok, a szükség , az emberek, a fejedelmek energiája vagy puhasága hozza magával, a lélek azonban mindig marad ugyanaz, amelyet a nemzet még a pusztaszeri sikra hozott magával. A királyi hatalomról szólt ezután, rámutatott arra, hogy a királyi hatalom a nemzet által átruházott hatalom, a szuverenitás ősi forrása azonban továbbra is a nemzet marad. A magyar történelem azt tanitja, hogy a királyt^ aki jogát a nemzettől vette s aki a nemzetet reprezentálta,, mindig tisztelettel övezte a nemzet, lehetett erős, lehetett gyenge, mindig királya volt a nemzetnek. Az államfőnek a Szent Korona reáhullő fénye mindig tudott kivételes pozíciót biztosítani. A magyar szabadságszerető, jogaihoz ragaszkodó, de választott fejét mindig tisztelő nép volt. Mindaz, amit ez a vázlatos kép - mondotta befejezésül az 1 gazságügyminiszter - semmiképpen sem nyújthatja egy megkövesedett, megváltozhatatlan alkotmányos rendnek képét. Inkább ugy hat az egész, mint egy nagy izgalmas drámai költemény, tele küzdelemmel, diadallal, bukással, erőfeszítéssel, szenvedéssel, bölcsességgel, reménységgel és hittel. Mennyi szent tusakodás volt ez.- s nem hiábavaló tusakodás. A nemzet él és reménnyel nézhet a jövőbe. Lehetetlen meghatottság nélkül végigtekintenünk ezeréves alkotmányunknak ezeken a megnyilvánulásain, önkéntelenül tolul ajkunkra Zrínyi Miklós mondása? Nem vagyunk alábbvalók egy nemzetnél sem! A magyar nemzet, mint szabad nép jött a Dunamedencébe s ezer év küzdelmei közepette ls szabad nép és nemzet tudott maradni. Tudunk ragaszkodni a hagyományokhoz; de. tudunk megújulni is» Kem öregedett el a. magyar nemzet, mert tudott uj eszméket is befogadni s azokat a nemzet vérébe, lelkébe, szervezetébe, a gyökérszálakig beleszőnie Elég a nyugati keresztény kultúrára utalni, amelyéét nemcsak teljesen magáévá tudott tenni, hanem amelynek hamarosan legáldozatosabb védője és harcosa lett. Sokat vett át a nyugati keresztény államok alkotmányos berendezéséből ls, azonban anélkül, hogy elvetette volna saját hagyományait« A parlamentarizmus is, amelyet 1848-ban oltottunk be alkotmányos rendszerünkbe, minden nehézség nélkül ment át alkotmányos életünkbe s azonnal virágzó életre kelt. Tanulékony volt ez a nemzet, ami jót és hasznosat látott másut, azt elsaj átltotta„ Tudott alkalmazkodni a viszonyokhoz, bele tudott Illeszkedni környezetének világnézetébe, át tudta venni szokásaikat, ha jók voltak. Tudott haladni az idővel, meg tudott felelni a nemzetközi helyzet követelményeinek^ de a legnehezebb időkben sem hiányoztak belőle azok a nagy erőforrások, amelyek egyéniségét megőrizték és fenntartották. A történelem beszél, tanit és parancsol, - fejezte be szavalt az igazságügym^nSsat éx?.\ A szabadság és a rend, a közszabadság és a közp3 n *i hatalom folytonos erőpróbája hosszú századok alatt a törtenelem. Akkor volt jó sorunk,, amikor ezek az elemek egészséges egyensúlyban tudtak lennio Sokszor éppen, amikor a legnagyobb erőre lett volnaszükség, sajnos, a legnagyobb volt a szabadság óe a legkisebb a központi hatalom, így volt ez a mohácsi vész idején. Nagy tanulság ez számunkra ma Is. /Folyt.köv./