Magyar Országos Tudósító, 1938. október/2

1938-10-20 [191]

... ZU ARZÉNGYILKOSSAGOK,•. /2.folytatás./ mulasztotta el megkérdezni: "Na, betettél-e már valamit a lisztjükbe?" S, Nagy Menyhértne sem mara dt el mögötte, ha/vonta ötször is meglátogatta és folytonosan nógatta. Varga Józsefné és a saját felesége ugyancsak számos alkalommal sürgették. - Amikor végre arsolához jutott - kérdezi Mendelényi elnök a vádlottól - miért várt még évekig? - Sehogyansem akartam a dolgot megcsinálni - feleli a vádlott folytonosan a családomra gondoltam... Azt hazudtam nekik, hogy nem tudok hozzájutni az .arsolához, mert ahol dolgozom vele, ezt a mérget szoros zár alatt tartják, A feleségem és a másik három Borbély-testvér azonban folytonosan hajszoltak. Végül is abban a reményben tettem meg a dolgot, hogy id. Borbély Miklósok talán mégsem fognak valamennyién elpusztulni,., - Ilyet ne mondjon - szól a vádlottra az elnök,- Maga ^nagy^on jól tudta, hogy az .arsola, amit a lisztjükbe kevert, rendkivül erös méreg] - A cselekmény elkövetése előtt való napon újra felkeresett a malomban ifj, Borbély Miklós és jelezte, hogy Borbély Kálmán másnap két zsák őrleni való rozsot fog hozni hozzánk. Az arsolát ekkor két papírzacskóba előre elkészítettem és a két stanicli tartalmát észrevétlenül az őrlés a latt álló gabonába csúsztattam. Senki sem vett észre semmit, összesen körülbelül egynegyed kiló mérget juttattam így id. Borbély Miklósok gabonájába. A felesegemnek azután megmondtam az egészet. "No, legalább a többlek most már nyugtodat hagyják - válaszolta a feleségem. Másnap aztán elmondtam a többieknek is, - Megkapta, amit magának Ígértek ezért a rémes dologért? - kérdezi az elnök, - Nem kaptam semmit* De nem is követeltem tőlük. December derekán azután hallottam, hogy a kis Borbély Albertka megbetegedett, majd meghalt. "Nagy baj lesz még ebből!" - mondtam f elbujt óimnak. "Tagadd le!" - biztattak. - Ha magában csak szikrányi emberi érzés is lett volna, - fordul Mendelényi elnök a vádlotthoz - feljelentette volna az esetet a csend"rségen, amikor megtudta, hogy ez az ártatlan kisgyermek meghalt... Jt Aádlott ezután előadta, hogy Id . Borbély Miklós ék házánál sorozatos megbetegedések történtek, ugy hogy a saját felesége is elment ápolni az apját és a fivérét. Napi egy pengőt kapott az ápolásért. - Maga talán egy füst alatt meg akart szabadülni a feleségétől is - jegyzi meg az elnök. - Talán meg sem mondta neki, hogy a Borbély Kálmánok kenyere arzénes?... - Én szóltam a feleségemnek - tiltakozik a vád ellen Fazekas Pál - magam sem tudom, miért evett mégis a mérgezett kenyérből. Szedettem a feleségemet, dehogyis akartam elpusztítani! Amikor megebetegodett, hazajött és otthon hajnaltájt egyszerre csak szorongó érzés vett rajta erét, jajgatni kezdett és kért, hogy hivjak orvost.' Azonnal elhívtam Szász dr, urat, aki megvizsgálta, orvosságot is irt fel, de szegény feleségem pár óra múlva meghalt. - Nem kérdezte meg tőle, hogy óvett-e a mérgezett kenyérből? - De megkérdeztem s azt mondta, nem evett belőle. Még a halála óráján is ezt állította... - Ez egészen valószínűtlenül hangzik, - állapit ja meg az elnök, aki azután újra a jutalom felől kérdezgeti a vádlottat. - Varga Józsefné említette egyizben S. Nagy Menyhértnének: "Nem csak Ígérgetni kell, hanem meg is kell adni Fazekas Pálnak a magáét!"... - vallja á vádlott. - A sorozatos halálesetek és megbetegedések után még mindi? nem mozdult meg a maga lelkiismerete?! Hallatlan,.. _ jegyzi meg fejcsóválva az elnök." * - A testvérek folyton azzal biztattak - jelenti" ki a vádlott ne féljek semmit, majd ők mindent elintéznek ha baj lesz... - Megbánta-e legalább utólag szörnyűséges tettét? - Meg! - hangzik a vádlott egytagú válasza. S. Nagy Menyhértné született Borbély Krisztina, másodrendű vádlott kihallgatására került ezután sor. A

z egyszerű feketeruhás parasztasszony tagadta bűnösségét. - Maga március 2-án a-vizsgálóbíró úrhoz vezettette magát és ott önként beismer,, vallomást tett, - állapítja meg az iratokból űz elnök. -