Magyar Országos Tudósító, 1938. október/1

1938-10-06 [190]

/Gyászünnepségek Gömbös Gyula sírjánál. Folytatás .1./ Nem Illendőségből hódolunk Itt előtted, hanem szivünk melegével zarándokolunk Hozzad, hogy a mai történelmi időkben Veled beszélgessünk és kérjük továbbra ls bölcs útmutatásodat. Lelkiszemeink előtt megjelensz köztünk, itt látlak, amint meghitt beszélgetéseink közt annyiszor láttalak, amikor figyelted vitáinkat és aztán egy rövid, határozott válasszal megadtad az irányt. Milyen külön* és kegyetlen rendelése a sorsnak, amely nem engedte meg, hogy megérjed a mai Időket, hogy igazolive lásd hat ^lmasjállamférf iul elgondolásodat, hogy nem érhetted meg azokat a nagy történelmi eseményeket, amelyeknek bekövetkezését biztos politikai érzékkel láttad. - Valaki egyszer nagy álmodónak nevezett Téged, de tévedett. Te nem álmodó, hanem nagy jövőbelátó voltál, s ml voltunk, a nemzet volt az álmodó. Te nemcsak célul tűzted ki ezeknek az álmoknak megvalósulását, hanem foktfoi-fokra építetted is a magyar sors templomát,amelyre immár tető is került és amelynek égbenyúló tornyai számára leraktad a szilárd alapot. Nem vitatjuk el senkitől az érdemeket, akik megtörték a ml elszigeteltségünket, de mindez a Te érdemed, mert a Te jöv őbelátásod diktálta azt a külpolitikai vonalvezetést, amelyet fejlesztettél, amelyeket személyes értékeiddel barátsággá mélyítettél, s ezt a közös barátságot olyan tengellyé kovácsoltad, amelynek teherbírása éppen most állotta kl a legnagyobb próbát. A Te munkádnak két mollozletetlen alaptétele volt: a honvédelem és a népies politika. Itt a sírodnál teszünk hitet arról,hogy az Összeomlás óta senkisem tett annyit a honvédségért, mint Te és hitet teszünk arról,hogy a Te nagy fajszereteted szakított először a múlttal, amikor kormányralépéseddel erős szociális politikát indítottál, amely a legnagyobb vonzóerő elszakított véreinkre és a legerősebb honvédelmi tényező ls. - Köszönjük mindezt Neked jóba rátunk, pártvezérünk* Most látlak, amint kilépsz a magyar történelem halhatatlanjainak csarnokából és szuggesztív óriásként lepsz elénk. "Tanácsot, útmutatást kértek? Csak bátran előre tovább. Bízzatok a magyar jövőben, a magyar elhivatottságban ugy, ahogy én bíztam és bízom benne. Hlgyjetek az ón hitemmel,akarjatok az én akaratommal. Fajtánkat nagyon|szeretvo, összefogva, kéz a kézben csak előre, eltiporva azt, aki még a mostani sorsdöntő órákban ls elégedetlenséget és széthúzást szit, mert csak akkor tudjátok elérni a végcélt, ha egymást szeretve, megbecsülve és összetartva, mindig csak előremeneteltek, ha egymást támogatva^ egy emberként követitek azt, akit a sord az élre állított". -Kedves Gyulám, halhatatlan vezérünk! Itt a sírodnál ünnepélyeden fogadjunk* nyugodtan álmodhatod sírodban is a mi közös álmainkat, parancsodat becsületesen teljesítjük. A Nemzeti Egység Pártjának szónoka után dr.Sztranyavszky Sándor földmivelésügyi miniszter, a Gömbös Gyula Társaság elnöke helyezte el a társaság koszorúját Gömbös Gyula sírján, a következő beszéddel: - Nem a formának eleget tenni, nem ls lllendőségi szabály alapján, hanem lelki szükségletet kielégíteni jöttünk Hozzád,porladó tested lábaihoz, hogy innen hívjuk, keressük a lelkedet, szellemedet, omely addig, amig itt voltál közöttünk és jártál előttünk, izzó fajés hazaszeretetével, fajtánk elhivatottságába ós jövendőjébe vetett, semmi által meg nem tántorítható rendíthetetlen hiteddel, józan Ítéleteddel, történelmimeglátás óddal, áldozatos munkáddal útmutatónk volt. Kifürkészhetetlen az Isten akarata, beláthatatlan messzeségekbe vezető a végzet utja. - Két évnek előtte, mikor egy ugyanilyen börongós, ködös őszi reggelen elszállt tőlünk a lelked, ml, akik legközelebb álltunk Hozzád, azt^éreztük, hogy szüksége lett volna a nemzetnek reád, de | ml Istenfélő, hivő keresztények megnyugodtunk az Ö akaratában, mert 1 ugy éreztük, hogy onnan túlról is Te fogod irányítani híveidet,barái taidat és hü katonáidat munkájukban, onnan felülről, ahova nem ér fel 'N^az Itt,'e földön gyűlölködő irigyek hadának,utmutató kezed felé való \ sujtása, /folyt, köv ,/