Magyar Országos Tudósító, 1938. augusztus/1
1938-08-10 [186]
Darányi Ernőnek a Marké-utcai fogházból szántották át a tábla szüfceti tanácsa elé. Egy foghézőrés egy missziós nővér nyakába kapaszkod' v a támolygott fel Darényiné a II. emefcti tárgyalóterem elősz obájába, ahol szinte félájultan roskadt le egy padra. Az előszoba és a folyosó ekkor már zsúfolva volt érdeklődőkkel, akik között feltűnő nagyszáMban j elent meg nők. Háromnegyed tiz órakor nyitotta meg dr, Kereszteasy Gyula táblai tanácselnök a fellebbviteli fő tárgyalást és utána dr. w edvés M e dicó István táblabiró felolvasta a törvényszéki Ítéletet, majd dr, Janovich Tibor táblabiró, mint előadó, ismertette részletesen a törvényszéki tárgyalásról felvett jegyzőkönyveket. Az ismertetés háromnegyed tizenegy óráig tartott és ekkor kezdte meg vádbeszédét dr. Miskolezy Ágost királyi főügyészhelyettes. Hivatkozott arra, hogy a vádlott szerint Kronstein ügyvéd elcsábította ő t, házassá.-got Ígért neki, ezt az igéretét azonban nem tartotta meg. Ezért jutott 8 azután olyan lelkiállapotba, hogy valósággal önkívületben cselekedett, amikor megölte az ügrvédet 0 A vádlott asszony tehát ártatlannak próbálja feltüntetni magát. Kérdés, hogy ez a: védekezése mennyiben komoly ós érdemel-e valamelyes méltánylást, - A vádlottnö tisztességes ember felesége volt és anya voltl, - mondotta Miskolezy főügyészhelyettes, - A férje szerette, jómódban eltartotta és az asszopynak megfelelő társadalmi helyzetet biztosított, Kérdedén: lehetséges-e egy asszonyt, akinek tisztességes ura van, akit az anyaság glóriája övez, eloáébitani?,,, Nem, nem leheti Az ilyen nő felkínálkozik a férfinak. Nagyon jól tudja minden férfi és minden nő, hogy egy asszonyi, akinek eszeágéban sincs reagálni egy férfinak esetleg es közeledésére, ezer ós egy páncéllal rendelkezik, hogy a férfi ellen védekezzék. Valótlan tehet ennek a vádlottnak az az állitása, hogy őt elcsábították. De nem felel meg a valóságnak az azé llitása'sem, hogy az ü gyvéd neki házasságot Ígért, Semmi bizonyíték nincs erre, A férfi nem feíb ségnek, hanem szeretőnek akarta a vádlottat, s ez a vádlott vállalta ezt a szerepet és egyúttal vállalta a megunt szerető sorsát is. Eszem ágában sincs az elhaltnak a cselekedeteit birálni, nem is feladatom nekem az, hogy esetleg őt lovagként büntessem fel. De ki kellett mut atnam azt, hogy ennek a vádlottnak aemmiféle erkölcsi alapja nincsen arra, hogy mélténylést kérjen. Kétségtelen, hogy drámai helyzetbe sodródott és'mint embert sajnálom is őt, de bünt követett elés ezért bűnhődnie kell, - Egy mentsége talán lehetne, ha beismerné ,hogy megtagadta mint anya azt a szent köteléket, amely őt gyermekéhez-fűzte'. Azért, mert szerette azt a férfit. De ez nem igaz, nem szerette,,, Darányinó, aki mindeddig zokogva és egész testében reszketve hallgatta a főügyészhelyettes kemény védbeszódét, most összekulcsolta kezeit és felsikoltott: "De igen,,*!" De igém!,,, - Nem, nem szerette - folytatta Miskolezy főügyészhelettes, esak a megunt szerető dühe dolgozott benne, amikor megölte 0 Pedig ez az asszony azt a férfit olyan büntetéssel jajtotta, anely súlyos tüntetést az a férfi nem érdemelt meg. Vádbeszéde végén a főügyészhelyettes kérte, hogy a tábla megfelelő szigorú ifcéjetet szabjon ki, * /P°lyt, köv./Ma,
