Magyar Országos Tudósító, 1938. május/1

1938-05-03 [180]

DR. ERÉNYI ULLJMANN ANTAL LOVAG HAGYATÉKÁNAK BONYODALMAI. Dr. Gábor Illés budapesti gyakorló ügyvéd a maga és kiskorú leánya nevében érdekes pert indított néhai dr. wényi lovag Ullmann Antal örökösei, de ezenkivül még számos alperes ellen, akiktől a hagyatékból származó lo.ooo pengőt követelt. Keresetében azt állította a felperes, hogy az örökhagyó jóval elhalálozása előtt egy olyan végrendeletet készített, amelyben az í kiskorú leánya számára lo.ooo penges hagyományt rendelt. A felperes által hivatkozott végrendelet azonban nem került elő, ugy, hogy a hagyatéki eljárást egy másik végrendelet alapján bonyolították le. Dr. Gábor ügyvéd több hatóság előtt penészt emelt amiatt, hogy az általa hivatkozott végrendeletet szándékoson eltüntették csak azért, hogy a tizezerpengős hagyományt ne kelljen folyósítani. Azt állifcotta c felperes, hogy a szóbanforgó végrendelet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank széfjében őriztetett és beperelte magát a bankot is, továbbá dr. Budai Goldberger Leó nagyiparost, a krisztinavárosi római katolikus egyházközséget és ezenkivül mindazokat, akik a széf felnyitásánál közreműködtek és a hagyatéki eljárásban szerepet vittek. Igy dr. Gábor Illés összesen 13 alperest vont perbe a lo.ooo pengős ügyben. A törvényszék azonban a keresetet elutasította, de az ügyvéd fellebbezéssel élt ós i gy került az ügy a budapesti királyi Ítélőtábla elé. A bíróság kihallgatta személyesen a felperest, aki azonban eskü alatti vallomása során hangoztatta, hogy a szóbanforgó végrendeletről közelebbi adatokat megjelölni nem tud. Azt sem tudja, hogy az magánvégrendelet vagy közvégrendelet volt-e, nem tud nyilatkozni, hogy hány tanú vett részt a végrendelte zósnél ésk-ik ycltak azok, nem ismeri a végrendelet keltét sem, mert magát a testamentumot sohasem látta ős közvetlen tudomásból nem is jelölheti meg azt,hogy az örökhagyó mikor alkotta a végrendeletet. Arranézve sem jelölt meg semm igéle adatot a felperes, hogy az örökhagyó iratainak ós széfjének átkutatásakor a perbevont alperesek tanusitottak-e jogellenes magatartást v agy sem. Ilyen körülményác között a királyi Ítélőtábla most ugyancsak elutasította a felperest keresetével. /MOT/G. —A SZOBALEÁNY KÁRTÉRÍTÉST KÖVETELT, MERT ÖREG FACÁNSÜLTET ADTÁK NEKI VACSORÁRA. Kiss Mária, mint szobaleány állott Jeszenszky Elemér lóversenytréner és neje,alagi lakósok szolgálatában. Kiss Mária pert indított gazdái ellen, akiktől havi 80 pengős kártérítést követelt. Keresetében a szobaleány előadta, hogy 1935 november 11-én az alpereseknél fácánsült volt ebédre. Másnap este a megmaradt és félretett fácáncombot adták neki vacsorára, s ettől súlyos husmérgezést kapott, mert a fánánhus megromlott annál is inkább, mert két-három nappal korábban sütötték meg. A bizonyítási eljárás befejezése után a pestvidéki törvényszék a szobaleányt keresetével elutasitotta. Fellebbezés folytán a budapesti kir. Ítélőtábla foglalkozott most ezzel az üggyel. Itt a szobalány azzal is érvelt, hogy a jégszekrénybe- , november lóvén, már nem tettek jeget, ugy hogy a hus szükségképp n megromlott. A királyi Ítélőtábla azonban ezt az órvelést sem fogadta el, mert az adatok szerint a fácónsült mindössze másfólnapos volt, tehát akár tartottak jeget a szekrényben, akár nem, a sült állapotban elhelyezett hus ilyen rövid idő alatt meg nem romolhatott. Mivel a felperes betegsége nincs okozati összefüggésben a fácánhús fogyasztásával, ennélfogva a kárigényét a tábla is elutasította. /MOT/ G.