Magyar Országos Tudósító, 1938. március/2

1938-03-22 [177]

Usetty Béla keri a kormányt, hogy tartson ki ezen állásfoglalása mellett, A főváros is mindig azon az állásponton volt, hogy nem kivanja a külterjes telepítést. Rámutat arra, hogy lehetőség nyilna a szavazóknak ide-odaköltözéssel öt-hat községben is felvétetni magukat a választői névjegyzékbe, mint ahogy visszaélésként a múltban is megtörtént, hogy egyesek Budapesten és a környéken is szavaztak. Ezért kéri, hogy a budapesti és a pestkörnyéki választóknak arcképes igazolványokat adjanak, hogy a szavazásnál igazolják személyazonosságukat. Eddig az is meg történt a szavazásnál, hogy a szavazohelyiségbe beállíthatott valaki ideger szavazóigazolványokkal. Bizonyos pártbeli bizalmiak már tudták, hogy az illető nem a saját igazolványával jött és kijelentett k, hogy ismerik, A jövőben, arcképes igazolvány esetén nem volna szükség ilyen személyazonossági igazolásra, Az arcképes igazolvány más szempontból is nagyon hasznos volna, Gsik József mindenben helyeselte Usetty felfogását. Rá-, mutatott arra, hogy pestkörnyékén a választók névjegyzéke igen felduzzadt s néhol a lakosság hetvenöt százaléka van a névjegyzékbe felvéve, Az igazolvány bevezetését o is szükségesnek tartaná, k pártértekezlet a törvényjavaslat eredeti szövege mellett döntött. Széli József belügyminiszter a felszólalásokkal kapcsolatb kijelentette, hogy a belügyminisztérium már régen foglalkozik az arcképes igazolvány kérdésével, nemcsak a választójogi javaslattal kapcsolatban, hanem egyébként is, k továbbiak során rámutatott a belügyminiszter arra is, hogy az előzetes megbeszélések alkalmával több parlamenti párt részéről az a javaslat merült fel, hogy az ajánlásoknál a kedvezményes ajánlást necsak azok a pártok kapják meg, amelyeknek négy országgyűlési képviselő tagjuk volt az utolsó országgyűlés idején, hanem azok is, amelyeknek tizezer olyan tagjuk van, akik az ország területén bárhol az egyéni vagy lajstromos választói névjegyzékbe fel vannak véve. Széli József belügyminiszter a továbbiakban még az ajánlások szabályozásával kapcsolatban felvetett módosító változásokat ismertette. Farkas Elemér rámutatott arra, hogy a párt közjogi bizottságában, amely igen nagy lelkiismeretességgel tárgyalta a választójogi törvényjavaslatot, nem merült fel olyan inditvány, hogy azok a pártok is kedvezményes ajánlásban részesüljenek, amelyeknek nincs négy ország, gyűlési képviselő tagjuk az utolsó országgyűlés idején. Kérte a pártot, maradjon meg eredeti álláspontján s mellőzze az erre irányuló javaslatot. Kérte továbbá, hogy mindlezt,mlnd az ajánlásokkal kapcsolatos ujabb módosításokat utalja az értekezlet a párt közjogi bizottsága elé. Az értekezlet ilyen értelemben határozott. Széli József belügyminiszter ismertette ezután még azt a felmerült gondolatot is, hogy törvényben kell lefektetni azt az alapelvet, hogy politikai pártok csak nemzeti alapon működhetnek. Az államhatalomnak feltétlen kötelessége, hogy csirájában elfojtsa az állam vagy társadalomellenes mozgalmakat és ilyenek érvényesülését ne engedje. Következésképpen kézenfekvő, hogy az ilyen törekvések érvényesülését az állami élet legfontosabb tényezőjének, a. törvényhozásnak kialakulásánál is meg kell akadályozni. Ezt a célt szolgálja a javaslatba felveendő ujabb szakasz, amely kimondja, hogy olyan párt programiával, amely a nemzeti állam és a társadalom rendjével ellentétben áll

? országgyűlési képviselővé senki sem jelölhető. Az értekezlet egyhangú nagy helyesléssel és éljenzéssel fogadta el azt a javaslatot, majd Kelemen Kornél tett indítványt, hogy pontos megszövegezés céljából a módosító Indítványokat utalja a párt közjogi bizottsága elé, /^-.„-t- /