Magyar Országos Tudósító, 1938. január/2
1938-01-20 [173]
ZU TARR LAJOS GYILKOSSÁGI BŰNÜGYE... /2.folytatás./ Az elnök felolvastatta azt a nyilatkozatot, amely-'et Tarr szerint Abonyi dr. az üres papírlapra, az előzetesen nyert névaláírások fölé odagépéltetett. m Igen, ez az az okirat, - jelentette ki Tarr vádlott - amit az üres papírra adott aláírásunk után készített Abonyi, - Maga a járásbíróságtól kapott értesítést - állapítja meg Mendelényi dr. elnök - nem történhetett a maga háta mögött ez az ügyi - Én nem kaptam semmiféle értésitést. Akkor tudtam meg az egészet, amikor kölcsönt akartam felvenni az ingatlanra s igy derült ki,hogy azt már az 1933 évben elárverezték. Nekem 1933 óta semmiféle vagyonom sincs... - vallja az indulattól remegő hangon a vádlott. Tarr Lajos ezután elmondta, hogy amikor minderről értesült, utánanézett az ügynek a telekkönyvben, majd feljelentést tett Abonyi Lajos ellen. A továbbiak áorán elmondta, hogy négy évig egyáltalán nem is találkozott Abonyival, de tavaly júliusban elhatározta, hogy felkeresi és személyesen felelősségre vonja. - Miért vitt magával töltött pisztolyt erre'a találkozóra? - A pisztolyt egyik üzletfelem hagyta nálam, aki a tőlem kapott benzint nem tudta megfizetni és ezzel a pisztollyal fizetett. En ugyanis akkoriban egy benzinkutat kezeltem. - Nem valószínű az, - állapítja meg az elnök - hogy egy luxusautó tulajdonosa töltött pisztollyal fizessen a benzinért. - Pedig ez igy volt, - marad meg állításánál a vádlott^ aki ezután 'előadta, hogy négy nap és négy éjszaka várakozott Abonyi dr.-ra Kispesten, az ügyvéd lakása, Illetve irodája közelében. Találkozott is közben Abonyival, - Ekkor elébe álltam - vallotta a vádlott - és csöndes hangon' megszólítottam: "Na, maga ugyan szépen elbánt velem!" Abonyi arra kert, ha valami elintézni valóm van, keressem fel az irodájában, de az utcán ne csináljak botra••nyt. Felkerestem az irdöéban, Abonyi elismerte,hogy "sima" lapot Íratott alá velünk. Másnap is találkoztunk, ekkor már ő szóütott meg^ engem ée azt mondotta, hogy menjünk el együtt a telekkönyvi hivatalba, nézzük meg, hogy áll az én ingatlanom ügye. Legközelebb, - még aznap délután - azzal lépett elém az utoán, hogy mér nem szükséges elfáradnom a telekkönyvi hivatalba, 6 ott járt, megszerezte a kivonatot s azt a Román-féle iroda ban"átvehetem. Igy hitegetett napokon keresztül. - De hogy van az f- kérdezte az elnök a vádlottól - hogy maga után a felesége négy nap es négy éjszaka egyáltalán nem érdeklődött? Hiszen magának Pesten lakása volt, maga idősebb ember és amint mondja, jóban volt a feleségével, A vádlott erre nem tud felelni; májd igy folytatja vallomását: - Közben az Esti Újságban olvastam, hogy mi minden történt a Román-féle ügyvédi irodában.* Felkerestem a kiadóhivatalt, hogy én is elpanaszoljam az ügy-emet, hiszen ez volt az azj iroda, ahol Abonyi is'dolgozott. Abonyi ugyanis dr. Székely ügyvédnek volt az irodavezetője\ de amikor ezt az irodát Székely halála után dr. Romén ügyvéd vette á^t, Abonyi tevábbra is ottmaradt irodavezetőként. Annyira el voltam keseredve, hogy nem féltem a botránytól sem, minden esz kött jónak tartottam arra, hogy dr, Abonyit a biróság elé kényszerítsem, amiért kiforgatott a vagyon ° mbÓ1 ' - ^ ügyvédi • - Maga azt mondja - szólt az elnök a vádlottra - hogy éheaett, Hát miért nem adta el a pisztolyt? - A végső esetre tartogattam. Öngyilkos akartam lenni és nem szerettem volna a Dunába ugrani, mint egy kutyakölyök, A vádlott ezután elmondta, hogy'a vádbell napon, amikor megpillantotta az ügyvédet, aki autóba szállt, hogy - mint utóbb kiderült, a pályaudvarra hajtasson - ő az autóhoz lépett: - Mi az ügyvéd ur? Hát elutazik? S velem milesz?! - Abonyi gúnyosan válaszolt: "Majd hazajövök párhét múlva, az esküvőm utá n,;," Erre én előhúztam a revolveremet és az autóba behajolva, elsütöttem, de arra vigyáztam, hogy a lövés ne legyen halálos, - Amikor lelőtte az ügyvédet - kérdezi az elnök - miért'nem végzett magával is? Hiszen még volt hat golyów a pisztoly csővében,,, /P 0 lyt. köv./Ky.
