Magyar Országos Tudósító, 1938. január/2

1938-01-24 [173]

m-m ZU VIRRASZTÓ KOPPÁNY /l,f oly tatás ,/ Enyhítő körülményként mérlegelte a; törvényszék azt, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor bünte tlen előéletű volt, továbbá, hogy fana­tizmusa által vezetett nagyfokú izgalmában közel áll a beszámíthatatlan­sághoz. Az Ítélet ellen a királyi ügyész és a vádlott, valamint a védő­je is fellebbezést jelentett be, /MOT/ P. VALUTABÜNPER TÍZMILLIÓ TOJÁS ELADÁSA KÖRÜL, Két évvel ezelőtt a valutaügyészség detektívjei Sopron táján nyomozást folytattak és váratlanul a határszéli erdőben csempész tanyára bukkantak. Megállapították, hogy naponként vagonszámra csempészik át a határon a tojást és lisztet és egyéb élelmiszert, Totoább folytatták a nyomozást és ennek sorén megtalálták azokat a bódékat is, ahol az eladások folytak. Jelentést tettek a tapasztaltakról feletteseiknek és a nyomozati adatok alapján a kir. ügyészség fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés miatt vádat emel Tremmel Vn m os, özvegy Hieszberger Konrádné, H^lsenberger Fe­renc és Friedl Ferenc soproni kereskedők, Tschurl Jénosné ágfalvai barom­fi és tojáskereskedő, mint tettesek, továbbá Rupanovits József soproni nagykereskedő és Klein Sándor ugyancsak soproni terménykereskedő ellen., utőfebi kettővel szemben bűnsegéd! bünrészességért. A vád szerint a ke­r eskedők mintegy tízmillió tojást adtak el határszéli csempészeknek, de rendszeresen folyt a nullás liszt eladása is: körülbelül 3oo vagonnak megfelelő /3ooo mázsa/ liszt került át tiltott uton a határon, azonban a befolyt exportvalutát nem szolgáltatták be a Nemzeti Bai knak és ezzel törvénybe ütköző cselekményt követtek el. Rupanovits és Klein szállítot­ta a többi kereskedőnek az árut és ezért velük szemben csak bűnsegéd! bünrészesség volt a vád. A határszéli csempészéssel kapcsolatos valutabünpert ma tér ­gyalta a bünte tő törvényszék Lengyel Ernő d-r. tanácsa. Hieszbergerné, Tdchürl János _ . és Klein Sándor nem jelentekmeg, Elsőnek Tremmel Vilmost hallgatta ki az elnök, A kereskedő védekezésében elmondta, hogy 1934 teléh kapott engedélyt a hatóságtól to­jáskereskedésre és ennek alapján építette meg árusító bódéját a hidegviz­forrás közelében. Az első tizezer darab twjásra nem volt vevő, ugy, hogy vissza is adta a kereskedőnek, de a későbbi szállítmányokkal már sikere volt és csekély haszonnal rendszeresen lebonyolította az ügyleteket a csempészekkel. Hangsúlyozta Tremmel, hogy mindig pengőt kapott az áruért, ha véleélenül Schillinggel fizettek, a valutát, a törvényszék előtt fekvő bizonyítékok tanúsága szerint, a Nemzeti Bank ottani fiókjánál váltotta be. Elmondta még, hogy a csempészek rendszerint éjszaka gyűltek egybe, megtörtént, hogy háromszáz is találkozott a határszélen és az árukkal szétszéledtek az erdőben. Tschurl Jánosné, aki szintén tagadta bűnösségét, azzal védeke­zett, hogy pengőért adta el Agfalván a tojást. Friedl Ferenc többnyire lisztet adott el a csempészeknek, 8 is jóhiszeműségét hangoztatta, A re ­gyedik vádlott: Rupanovits József azzal védekezett, hogy nem tudta hová kerül az általa eladott áru.míg Heisenberger szinten jóhiszeműségére hi­vatkozott .-Ezután kihallgatták a detektiveket, majd Kotsis Miklós ügyész­ségi alelnök vádbeszéde után a törvényszék valutátörvénybe ütköző vétség­ben való tettesség, illetve bünsegédi bünrészesség miatt megállapította a vádlottak bűnösségét és Tremmel Vilmost, -.eisenbergert és Frie41t fe­jenként kéthónapi fogházra, Tschurl Jánosnét hétnapi fogházra Rupano­vits Józsefet pedig loo pengő p énzbüntetésre ítélte, de a büntetés végre hajtását valamennyi vádlott esetében próbaidőre felfüggesztette.A tör­vényszék , miután Tschurl János és Klein Sándor személyével kapcsolatban a vád képviselője a tárgyalás lefolytatása után elejtette-a vádat, meg­szüntette a további eljárást. Az Ítélet jogerős^ /MOT/ Sy,

Next

/
Thumbnails
Contents