Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2
1937-11-16 [168]
A HORTHY MIKLÓS FŐVEZÉRHEZ BEOSZTOTT TISZTEK BAJTÁRSI VACSORÁJA c Ma tizennyolc éve annak, hogy nagybányai Horthy Miklós akkori fővezér vezetésével a Szegeden újjáalakított Nemzeti Hadsereg bevonult Budapestre. Az akkori fővezérséghez beosztott tisztek kedden este a Gellért-szállóban bajtársi vacsorára gyűltek egybe. X, megjelent mintegy hatvan volt fővezérségi tiszt között ott láttuk Bádokí Soós Károly ny.gyalogsági tábornokot, le.veldi vitéz Kozma Miklós.* v. belügyminiszter, titkos tanácsost, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatóját, vitézSomkuthy József ny, honvédelmi minisztert, Horváth László ny, tábornokot, Tölgyesi Dobribán Péter ny, tábornokot, Károlyi Gyula ny, tábornokot, vitéz Ruszkay Jenő tábornokot, Szentey László tábornokot, vitéz Kő JóZÍsef ny, tábor* nok,országgyűlési képviselőt, Seidl Jenő ny, tábornokot, dr, Jarikó Béla vezértörzsorvost, Kuncz Gyula ny, tábornokot, vitéz Bánó Kálmán ny 6 al-< tábornagyot, Görgey György tábornokot, Dobokay Béla tábornokot; Wünscher Frigyes dr, kormányfőtanácsost, a Hangya elnökigazgatóját, . vitéz Magasházy László ezredest, báró Vojnits Miklós országgyűlési képviselőt, Temesváry László törvényhatósági bizottsági tagot, Marsovszky Endrét, a Stádium igazgatóját, Olchváry Ödön mérnököt, Karlovits Jánost, a Budapesti Közlöny igazgatóját, vitéz Vértesy Károlyt, Gálócsy Zsigmond egyetemi magántanárt, Térffy Gyula ügyvédet, Schwetz Tibort, Zombory Bertalan miniszteri osztálytanácsost 9 A vacsora végén Bádoki Soós Károly ny , gyalogsági tábornok, volt fővezérhelyettes emelkedett szólásra és örömének adott kifejezést, hogy tizennyolc év után is ilyen nagy számban gyűltek egybe a régi bajtársak , de afölött is, hogy az eszmének, amellyel Szegedről megindultak, ma is megvan az összetartó ereje,, Változatlanul él az az önzetlen, áldozatkész lelkület, amely a fővezér táborába gyűjtötte az akkori bajtársakat, egyéni érdekeket félretéve, családot, otthont elhagyva, hogy visszaállítsák újra a nemzet veszélyben forgó élniakarását, hogy felállítsák az uj magyar haderőt, - Kallóttuk és valljuk ma^ hogy fokozott ez a szegedi szellem, meggyőződésem, hogy a magyar haderő és a nemzet katonás szelleme a jobb magyar jövő egyedüli biztos záloga. Változatlan az a gyűlölet és megvetés bennünk azokkal a vörös hordákkal szemben, amelyek a nemzet létét és becsületét sárbatiporták és amelyek ma is végzik az egész világon hol nyiltan, hol pedig sötétben bujkálva államot bontó, békét megbolygató ^ istentagadó munkájukat. Itt csúcsosodott ki ennek a tábornak szelleme három vonatkozásban: nemzeti lelkesedésben, katonás meggyőződésben és kérlelhetetlen harci elszántságban a vörös métely ellen 0 Ennek a szellemnek megtestesítője szóval, tettel és ragyogó példaadással a volt fővezér maga, így lett ez a szellem a magyar nemzet 'kincse, a nemzet diadalmas megújhodásának kútforrása, - Megállapíthatjuk már ma is, hogy a történelem igazolta ezt a szellemet az országban azóta tapasztalható fejlődésselo Ez a szellem hihetetlen gyorsan állitotta talpra a nemzet önbizalmát és öntudatát e Ha körülnézünk a magyar közéletben, megállapithatjuk, hogy nemzeti berendezésünk jórészben az ebben a szellemben végzett munkán alapszik. Az ország rendje és fegyelme, a hadsereg fejlődése, az ország sikeres megvédése a bolsevizmus ellen mind ennek a szellemnek köszönhető,, - Vannak árnyoldalak is, amelyek arra vezethetők vissza,' hogy bizonyos körökben sgyeaek - nagyobb mértékben, mint az jó volna elfelejtik a szegedi táborban újraszületett polgári áldozatkészséget és önzetlenséget, - Ha az országon kivülnézünk, ott, ahol nemzeti süllyedést és viss-^Gvonárt láttunk, azok, akik segiteni akartak,a szegedi szellemhez \ hacítV-ó utat választottak, Felköltötték a nemzet egészséges önbizalmát, ' « nemzeti ösztönöket és az erősen vezetett nemzeti felbuzdulás eddig | nem is sejtett erőket hozott felszinre és nagy eredményekre vezetett, KaJ tonai vonatkozásbaji nemcsak a hadsereget fejlesztették naggyá, hanem | a nemzetet a zsenge fiatalságtól kezdve katonának nevelték.
