Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2

1937-11-16 [168]

/A HORTHY MIKLÓS FŐVEZÉRHEZ BEOSZTOTT TISZTEK BAJTÁRSI VACSORÁJA. Folytatás 1./ Mindenütt rájöttek arra, hogy a legnagyobb ellenség a'vörös veszedelem, amelynek csak nemzeti összeállással lehet gátat vetni* Ha nem is adott példát a szegedi megmozdulás kifelé, de bizonyos az, hogy nincs szükségünk idegen példa kra, mert mindenkor merithetünk a szegedi fegyvertárból, amelyben megtaláljuk a magyar fegyvereket, mint ahogy azt tizennyolc évvel ezelőtt is megtaláltuk. Nincs szükségünk vezérekre> mert nekünk megvan a vezérünk a kormányzó személyében. - Legyetek büszkék arra> hogy felismertük *z Isten ajándékát fővezérünkben, aki az egész nemzet kincsévé let"W * Legfőbb kötelességünk a hűséges ragaszkodás legyen a volt fővezérrel, a jelenlegi kormányzóval szemben. Fogadjuk ünnepélyesen, hogy ezentúl is követni fog* juk a szegedi eszmék jegyében kormányzónkat minden lépésében, amely á* igaz magyar uton a magyar cél felé vezet, a magyar feltámadáshoz. Adjon az Isten neki erőt, hogy munkáját még sokáig végezhesse, A beszéd utolsó részét a jelenlévők felállva hallgatták vé-' gig és annak befejezése után háromszoros éljen-t kiáltottak a kormányzóra. Ezután Somkuthy József ny, honvédelmi miniszter köszöntötte Bádoki Soós Károly ny, gyalogsági tábornokot és annak a reményének adott kifejezést, hogy még sokszor hallhatják ilyen bajtársi őszszejöveteleken beszédeit. Az üdvözlés után Soós Károly megemlékezett az utolsó bajtársi vacsora óta elhunyt szegedi bajtársakról, Nagy Lehelről, Marsovszky Györgyről és Bay Lászlóról

9 Az egybegyűltek sokáig maradtak együtt a legjobb hangulatban és elbeszélgettek régi szegedi élményeikről, /MOT/j — //.