Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2
1937-11-26 [168]
--- ZU WxiüYAKAWYU VAiiUijtitíUNrJSR /l.folytatás./ Százötvenezer csehkorona exportv:lutát vontak el ilymódon a Nemzeti Banktól, Weisz £ liás - mint : vádirat a továbbiakban kifejti, - saját nevében is szerzett borkiviteli tanúsítványt, ezeket azonban a BritMagyar Kereskedelmi r'.t.-nek 2ooo pengőért továbbadta. Ez esetben 18óoo svájci frank exportv'"lutát 0 l esett el a ^emzeti Bank, Berringer Simon a vad ázerlnt - elhallgatta, hogy cseh állampolgár s nem exportálhat külföldre^'aint a Lauffer Július prágai cég bevásárlója üzleteket bonyolított le* I8000 pengőért megvásárolta a Brit-Magyar Kereskedelmi r.t, nevére kiállított 15 darab kiviteli engedélyt is szállított is külföldre sertéseket, azonban a százezer pengő értékű valutát nem szolgáltatta be a Nemzeti Banknak, Mindezeken felül dollároknak zugárfolyamon való eladásával is megvádolta a királyi ügyészség Berringert, Kell Jakabot fogházőr állította az itélőtanács elé. Rabruha volt rajta, kezein bilincs, amit az elnök levetetett róla, A feltett kérdésre elmondta, hogy családokért többször elitélték és jelenleg kétévi és kilenchónapi fegyházbüntetését tölti, A többi vádlott egyideig letartóztatásban volt, de szab dlábra került. Elsőnek Kell Jakabot hallgatta ki a törvényszék. Tagadta bűnösségét. Azzal védekezett, hogy Weisz Éliás hozta az üzlete]; azzal, hogy a Brit-Magyar Kereskedelmi r.t. kontingense kimerült és az Altalános Kereskedelmi r.t, révén szeretné kiviteli ügyleteit lebonyolítani. A tanúsítványokért mindössze 26o pengőt kaptak s nem 33oo pengőt. A volt részvény* társasági igazgató mindvégig jóhiszeműségét hangoztatta, Ugyancsak jóhiszeműségét hozta fel védelmére »óri Sándor is. Szerinte az exportvaluták beszolgáltatására a Brit-Magyar Kereskedelmi r.t. vállalt kötelezettséget és ők abban a hiszemben voltak, hogy ennek a kötelezettségnek a részvénytársaság eleget is tesz. * — ZU GYILKOSSÁG /2,folytatás,/ A mdi folytatólagos főtárgyaláson a biróság tizennégy tanút hallgatott ki. akik arról vallottak, hogy Lukács és Katona Zsuzsa kezdetben békességben éltek, később azonban mind gyakoribbak voltak köztük" a nézeteltérések és civódások, amelyekre minden alkalommal a Katona Zsuzsára Íratott ingatlanok és a vagyoni helyzetük szolgáltatott okot, Dr, Szokolányi Zoltán kir. ügyész fenntartotta a gyilkosság vádját, ezzel szemben dr. Szűcs Ferenc ügyvéd az erős felindulást kérte figyelembe venni és enyhe Ítéletet kért, A biróság rövid tanácskozás után Lukács Istvánt szándékos em» berölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és tizennégyévi fegyházra mint főbüntetésre és tizévi hivatal és jogvesztésre, mint mellékbüntetésre itélte. Az Ítélet ind^-okolása szerint á biróság nem állapíthatta meg az előremegfontoltságot, mert kétségtelen, hogy a vadházastársak között előzően civakodás volt, ami már kizárja azt a higgadt, nyugodt megfon* toltságot, ami a gyilkosság elkövetésenél kritériumként szerepelhet. De az erős felindultságot sem állapította meg a biróság, mert a civakodás és a sértett eltávozása közötti időben már lehiggadtak a kedélyek és Lukács a nőt ki is kisérte a kapuhoz, A törvényszék enyhítő körülménjmek ve tte a'vádlott büntetlen előéletét, csökkent erkölcsi éá ellenállóképességét, súlyosbító körül- ' menynek vette azt, hogy orozva, alattomos módon hátulról lőtte le a nőt, akinek^még^védekezésre sem volt ilymódon alkalma, Továbbá súlyosbító körülményként mérlegelte a biróság, hogy a bűncselekmény inditóoka tulajdonképpen anyagi háttér volt és hogy bizonyos fokú előkészületet tett a vádlott a cselekmény véghezvitelére. Az elitélt óe védője enyhítésért, a királyi ügyész' a vádtól való eltérés miatt és súlyosbításért fellebbezett, /MOT/ Gl,
