Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-25 [158]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ ---ZU PESTSZENTERZSÉBETI ÁLARCOS BANDIM. . ,/2. folytatás./ gyártulajdonosnőt, a fejére rántotta a dunyháját. Én megnyugtattam özvegy Perlesznét, hogy ne féljen, nem bántjuk, csak azt mondja meg, hol tartja a pénzét, - Maga kifejejt valamit - szólt közbe az elnök - nem beszél az álarcokról. Ki készítette azokat, mikor vették fel, mindezeket mondja el rekünk! - Az álarcokat - válaszolja az elnöki kérdésre SertÜül Béla vád1 ott - én készítettem el egy leányismerősöm alsószoknyájából s azokat már akkor feltettük, mielőtt a portás fülkéjébe behatoltunk. Ezután igy folytatta vallomását: - Özvegy Perleszné kiabálni kezdett, majd siránkozva mondotto. , hogy ő szegény özvegyasszony, nincsen egy fillérje sem. Fésű erélyeshangon szólt rá: ne kerteljen, beszéljen őszintén, mert ezt ugy sem hisszük el neki, Perleszné ekkor azt mondotta hekünk, hogy ott van a ridikülje az asztalon, vegyük el, van benne vagy 5oo pengő. Fósü kivette-a ridikül tartalmát és ebben a pillanatban belépett a szobába a nevelőnő. Németül beszélt az asszonyához, Perleszné valamit váT szolt, minthogy" azonban mi nem tudtunk németül, utasítottuk a gyárosnét, hogy küldje el ezt a nőt, Perleszné szötfogadott s mi már tábozóban voltunk, amikor Fésű visszament és igy szólt: "Ez a pénz kevés lesz, önnek még adnia kell valumitl" Perleszné beleegyezően bólintott, vegyük el az ezüst vázáit. Egy-egy hatalmas ezüstvázát magunkhoz is vettünk, de ezeket később a kertben eldobtuk, mert nekem eszembe ötlött, hogy amugysem tudnánk a vázákat értékesíteni, A pénzt még az előszobában megolvastam: 48o pengő volt, - Visszatértünk aportásfülkébe, a portás sürgetett, siessünk, mert Perleszné fia minden pillanatban hazajöhet, Radics közben már elkérte L portástól a kapukulcsot, igy nem kellett a falon keresztül távoznunk: kimehettünk a nyitott kapun át. Ki kell jelentenem, hogy a portás száját mi nem tömtük be, mert megígérte, hogy nem fog lármát »sapni, A rablás befe-. jeztéve.l az én lakásomba mentünk, ott Fésű lemosta magáról a vért, A feleségéin aludt, semmiről sem tudott, Sersli vádlott az elnök kérdésére határozott hangon kijelentetbe, hogy mindössze a 48o pengőt, továbbá egy ezüst püder szelencét, egy Doxa órát és egy brostüt zs-'kmányoltak, - Fésű és Radics nem vitték el akkor tőlem a részüket - fo lytattá vallomását a vádlott - másnap délelőtt találkoztunk a futballpályán és akkor adtam át Radicsnak loo pengőt. Az ékszerekre nézve megállapodtunk, hogy azokat eladjuk és a p énzen megosztozunk. A brostüt Fésű vette magához de másnap kijelentette, hogy nem volt aranyból s ezért eldobta. Csütörtökön a Ligetben találkoztunk és ekkor Radicsnak még adtam 5o pengőt, Eésünek 15o pengőt, én is megtartottam 15o pengőt, a fennmaradó 3o pengőt pedig közösen ellumpoltuk, A Doxa órát 8 pengőért elzálogosítottam, a puderdobozt pedig eldobtam, mert az sem volt valódi ezüstből, A feleségemnek a 15o pengőből egyetlen fillért sem adtam - jelentette ki Sersli - mert a dolog rövidesen szenzációvá dagadt és nem akartam a feleségemet bajba keverni. Az egész 15o pengőt, ami rám jutott, elmulattam, A bíróság ezutén Fósü Imre 21 éves vasesztergályos^tanonc vádlottat hallgatta ki, aki ugyancsak kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát s a rablást nyomorában, állásnélküliségében, elkeseredésből követte cl. - Dobrovics Lajostol hallottam, hogy Perleszné milyen gazdag aszszony, milyen sokat követel amunkásaitól és milyen keveset fizet, Rögtön megfogamzott bennem a betörés gondolata s ismétlem, azt nem Dobrovics sugalmazására, hanem kizárólag nyomorom miatt határoztam el. Fésű vádlott ezután elmondotta, miként közölte barátaival, Sersli Bélával és a többiekkel á tervet s az egész rablási ügy véghezvitelét, lefolyását és részleteit teljesen ugy adta elő, amint azt Sersli Béla vallomásában elmondotta, /Folyt. ltöv,/Ky.