Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-25 [158]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ 3, törvényszéki viaáás. Budapest, 1937. február 25. —zu LOPÁSÉRT ELITÉLTEK EGY VOLT JGYVÉDET,.,/I. folytatás./ Kihallgatták Unger Istvánnát, aki arra a kérdesre, hogy elfogultnak érzi-e magát, igy válaszolt: - Olyan elfogulatlan vagyok, mint az olyan egyén, akit kiraboltak A bizonyító eljárás lefolytatása után Vudy Oszkár kir, ügyész az ügyvéd megbüntetését indítványozta, a Biró Arnoldné ellen emelt vádat azonban elejtette. Az asszony ellen indított eljárást a törvényszék megszüntette. Vécsei Gyula dr. védő az enyhitő körülményekre mutatott rá és enyhe Ítéletet kért. Végül is a törvényszék lopás és sikkasztás vétségéért tizennégynapi fogházbüntetésre itélte Biró Arnoldot, de az Ítélet végrehajtását felfüggi sztette. Az Ítélet ellen a kir. ügyész fellebbezett./MOT/Sy, r — ZU PESTSZENTERZSÉBETI PERLESZ GYÁR ÁLARCOS BANDITÁI /l. folytatás./ Eajth Gáspár tanácselnök felvette a vádlottak személyi adatait, majd a vádirat ismertetésére került sor, Encsy Kálmán dr, kir. ügyészségi alelnök részben - a jogi minősítés tekintetében - módosította a vádat, E_» után sor került a vádlottak egyenkénti kihallgatására, . A törvényszék elsőnek Sersli Béla huszonhatéves vasesztergályos segédet hallgatta ki, aki az elnök kérdés ére felelve, kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, - Hét-nyolc éve ismerem Fésűt és Rózsahegyit - vallotta az első* rendű vádlott - a munkanélküliség és a nyomor vitt rá a bűncselekmény elkövetésére,,. Először Fésű beszélt nekem a rablás tervéről s elmondotta,hogy Dobrpvlcs Lajostól hallotta, hogy Perleszné egyedülálló, gazdag gyártulajdpnosnő, akinek meglehetősen nagy vagyona van. Fésű beavatta a dologba Ra» dicsőt is s igy együttesen elhatároztuk, hogy betörünk özv, Perleszné vil» lalakásába. Előre kiterveltük a részletekét: megállapodtunk, hogy a por-.- tást megkötözzük s igy hajtjuk végre tervünket. Előzetesen körülnéztünk a víllalakás.környékénj utolsó megbeszélésünket a wekerlételepi sportklub pályáján tartottuk meg 'és megállapodtunk abban, hogy aznap este kilenc órakor találkozunk, Igy is történt, hárman - Fésű, Radics és ón - elmentünk a gyártelep mellett lévő villa lakáshoz. Amikor -előzetesen helyszíni szem« lét tartottunk, az ablakredőnyök le voltak eresztve, ezért én egy feszítő** vasat is vittem magammal. Fésűnél egy konyhakés volt, Radics-Rózsahegyinél pedig egy tőr, A portás összekötözésére szolgáló spárga is nálam volt, - Tiz óra tájban érkeztünk a helyszínre - folytatta vallomását Sersli Béla - benéztünk a portásfülkébe; a portás nem volt ott. Abban a hi» szemben, hogy talán éppen most tartja ellenőrző körútját, egyelőre elmen^ tünk sétálni. Később azután átugrottunk a falon s Így hatoltunk be a telepre, a Széchenyi-utca felőli old;-Ion, Elől ment F§sü, azután következtem őri s bennünket követett Rózsahegyi-Radics. Fésű körülnézett, tájékozódott s amikor meggyőződött róla, hogy a portás'a fülkéjében alszik, óvatosan behatoltunk hozzá, Fósü hirtelen megragadta, a tenyerével befogta a száját és csittitotta, hogy ne kiabáljon, nem történik bántódása, csak mondja meg, hogyan juthatnánk be a legkönnyebben özvegy Perlesznéhez, A portás azonban megijedt, lármázni kezdett, kiragadta magát Fésű karjaiból, kikapta kezemből a nálam lévő vaspálcát, ugy hogy erre én hirtelen felkaptam az asztalon talált borosüveget s azzal fejbesujtottam, A vér elöntötte Rindheim Ferenc portás fejét és arcát s erre megadta magát. Én le akartam mosni róla a vért, de ő nem engedte, arra kért bennünket, hagyjuk rajta a vért, hadd lássák, hogy ő csak az erőszaknak engedett. El akartam venni az asztalfiókjában talált pénzt, de kért, hogy azt ne bántsam, mert ez a pénz a munkásoké. A pénzt ezekután otthagytuk. A portást biztonság okából megkötöztük és Radics ottmaradt mellette. Fésű felszólítására a portás elmagyarázta, merre kell mennünk, hogy Perlesznéhez jussunk, mire Fésű és én elindultunk. •-Nálam volt a vasdarab, Fésű azonban a zsebébe sülyesztette a konyhakést, - folytatta vallomását Sersli vádlott, - A portás által jelzett ajtón beléptünk s a következő pillanatban a másik szoba felől női hangot hallottunk: "Kivel jöttél?" Mi nem válaszoltunk, mire Perleszné, mert Ő volt a kérdező - megismételte kérdését: "Miért nem felelsz?" Fósü erre a hang irányaiba futott s amikor megpillantotta az ágyában fekvő • /Folyt.köv,/ Ky,