Magyar Országos Tudósító, 1937. február/2

1937-02-25 [158]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. H a t o d i K kiadás. Budapest, 1937.február 25, /** XIX, évfolyam, 45.«sA«, EGYHÁZI HÍREK MAKKAI SÁNDOR SERLEGBESZÉDE AZ ORSZÁGOS BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG ÜNNEPI VACSORÁJÁN, . Közgyűlése után az Országos Bethlen Gábor Szövetség ugyancsak a Gellért-szállóban,évenkint szokásos sérlegvacsorájéra ült össze, amelyet együtt rendezett a Kagyenyedi Véndiákok Szövetségével. A serlegbeszédet a nagynevű iró s volt erdélyi református püspök, M a k k a i Sándor dr, debreceni egyetemi tanár mondotta. Azzal kezdte, hogy ezúttal fölébe kivan emelkedni a történettudomány mérlegelésének, mindazáltal semmit sem szeretne mondani, ami a tudomány adataiban nincsen benne. Az élő Beth

len Gáborról beszél,mert a Bethlen Gábor Szövetség erről van hivatva bizonyságot tenni munkája által, - A magyar szemérmes nemzet - igy folytatta Makkai Sándor-, talán ezért nem akar dicsekedni Bethlen Gáborral, Mintha ösztönösen érezné, hogy öndicsekvés lenne, annyira egyet jelent ez a kettő: magyarság és Bethlen Gábor. Nemcsák azért, mert magyar-székely származásánál fogva a fajnak egyik legó'serejübb és legtisztább kifejezője. Van ennél egy nagyobb bizonyság is: szerintem egy történelmi személyiség magQar mivoltát mindennél inkább - a magyar népmese mértéke szabja meg. Minél inkább megfelel valaki a néplélek e naiv önvallomásában megnyilatkozó ősképnek, annál tökéletesebb megszemélyesítője és sorshordozója fajának, A magyar népmese mindig egy jellemző vágyálmot testesit meg: hogyan lesz a kicsiből nagy, a szegényből gazdag, az elnyomottból király? Kiben ismerhetne hát inkább magára a nagy életre vágyó magyar lélek, mint abban a Bethlen Gáborban, akiben a magyar mese páratlan magyar valósággá lett?! - Bethlen Gábor meséjének kezdete igy hangzik: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény árva fiúcska, akitől elrabolták az örö ségét, akit nem akartak tanittatni, akit egy világtól elrejtett zugban béresi sorba akartak süllyeszteni, A mese vége pedig ez: volt egyszer egy ember, aki gazdagabb volt Európa sok ''.irályánál, akinek hatalmát rettegte];: és csodálták s akinek bölcsessége előtt megsemmisülte]: a müveit és kitanult ellenfelek. Milyen csodálatos és áldott dolog, hogy az a szegény árvagyermek és ez a dus, hatalmas, bölcs fejedelem ugyanaz az ember: Bethlen Gábor. A magyar mese legalább ez egyszer ezer év alatt valósággá teljesült, - De ami a kezdet és a vég között van, az is éppen eléggé mesés, A kisfiú megszökik az érzéktelen nagybátya házából, elindul "szerencsét próbálni". Ugyan hová? Hát csakis a fejedelem udvarába. Ugyan miért? Hát csakis azért, hogy elveszett apai jussát visszaszerezze. De amig kiderül, hogy az a juss maga Erdély, addig keserves harcok, keserű bujdosások, álarcos barátságok, megalázó szolgálatok, súlyos tapasztalások, különös kalandok hosszú sorozata pereg le a rohanó idővel. Már-már ott van, hogy gazdagság, hirnév, boldogság koszorúzza fiatal életének kibeszélhetetlen megpróbáltatásait, amikor ismét a mélybe zuhan: halálraitélve, számkivetve, családjától eltépve ott kórborol Isztambul sikátoraiban. De a mesehős nem cél nélkül tévelyeg, nem letörve lézeng, hanem fejedelemségét keresi, ugyancsak fő szegény feje: hogyan juthasson a szultán orcája elé? Van egy-két basa, aki már régóta figyeli benne a haszonhozó jövőt, de a szultán?! Lehorgasztott büféjét egyszerre csak - jajveszékelő lármára üti fel: cifra csapat éléről ni elragadta a ló azt / a fényes hatalmasságot ottl A mén egyenesen feléje rohan, gazdája nem \ ura többé, kisérői rémülten látják, hogy nem érheti

1

.: be. Bethlen Gábor / azonban elébetoppan a fekete ördögnek, domború mellét fesziti s szálfakarjai lefékezik.., Akinek életét megmentette: a szultán!,,, /w5~