Magyar Országos Tudósító, 1937. február/1

1937-02-05 [157]

/ELŐIDÁS AZ ANGOL EMBER VILÁGSZEMLÉLETBŐL. Folytatás 1./ Igy ha az átlag-angolt említjük, ez a képzelt típus magában foglalja az összes társadalmi osztályok jellegzetes tulajdonságait az előkelő lordtol kezdve a legegyszerűbb mezőgazdasági munkásige Az átlag-angol nacionalizmusa lényegesen különbözik a töb­bi európai állam nacionálista törekvéseitől. Ez Anglia különleges föld­rajzi helyzetebői fakad, a kontinensen kivül eső szigetország sajátos légköréből származik. Kontinentális szempontból el kell ismerni, hogy Anglia magatartása a kontinenssel s zemben sokszor okoz fejtörést és nem egyszer bosszantónak is tekinthető. A XVII. századtól kezdve a? Angliá­ban állomásozó külföldi diplomaták be is számolnak jelentéseikben a szi­getországnak erről a külön gondolatvilágáról. Az eur°paiaknak az angolok­ról alkotott felfogását legutóbb a hollandi Durchman Renier igy ^foglalta össze: "Az angolok szeretik m-gukat különbeknek tekinteni a világ többi népénél - a skótok csak az angoloknál érzik magukat különbeknek.' /De­rültség,/ ' Ez a szigetországi gondolatvilág nem sokat változott a há­ború óta sem„ Az átlag-angol az európai helyzetnél ma is jobban ismeri a keleti kérdést és földrajzot és többen beszélnek keleti nyelveket, mint európait. Igy bizony előfordul, hogy még JZ angol alsóház tagjai között is akadnak, akik összetévesztik Csehszlovákiát Jugoszláviával, sőt Buda­pestet Bukaresttel. Mindamellett az átl^g-..ngol magatartása most már ko­molyabb, mint regen, ráeszméltek arra, hogy Anglia nem áll olyan távol az európai kontinenstől, hogy földrajzi különállósága feltétlen biztonságot jelenthetne. A történelmi változások hullámai ma már átcsaphatnak a szi­getországra is, s ez a körülmény különösen a világháború óta, lényegesen átalakította az angolok felfogását a semlegességről. Az első időszakban egy álmodozó idealista áramlat rendíthe­tetlenül hitt a Népszövetség eszméjében, mint a világbéke egyetlen biz­tosítékában. Eszel kapcsolatban mind többen érdeklődtek a külpolitikai kérdések iránt. Egyre szaporodott a külpolitikai szakértők száma, akik Inkább több lelkesedéssel, mint szakértelemmel ás felkészültséggel ren­delkeztek. Ma már szinte azt lehetne mondani, hogy az angol embert két kérdés érdekli főként: a külpolitika és a vallás. Még ma is hisznek a w Népszövetség eszméiben, bár az utóbbi évek folyamán mindjobban látják an nak tökéletlenségét. Az ^ngolok politikai hitvallásának egyik sarkalatos pontja ma is a népszövetségi eszméhez való ragaszkodás. Az angol ember nem azonosítja magát azzal az Európa-szerte hangoztatott jelszóval, hogy a jövő tekintetében csak a bolsevizmus, vagy a fasizmus és nemzeti szocializmus között lehet választani, A sajtósza­badság ellenére a fasizmus és kommunizmus az angol nép nagy tömegeit alig érinti és ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a munkáspártiak soha­sem olvasták Marxot és nem is értenék meg, ha olvasnák, mindamellett^ hogy Anglia annakidején menedéket biztosított Marxnak, A leszerelés tekintetében Anglia most már arra a következ­tetésre jutott, hogy a béke biztosítása érdekében erős Nagybritanniára van szükség ^s ezért folyik most a nagyszabású fegyverkezés. Ami a belügyeket illeti, nehéz megállapitani,-hogy a poli­tikát tulajdonképpen ki irányítja: a parlament, a kormány, az államhata­lom, vagy az átlag-angol tömege. Valójában azért mégis a közvélemény, tehát az utóbbi a legfőbb irányító tényező. Az átlag-angol válemény­nyllvánitááa nem szeret külpolitikai téren túlságosan távoleső tervéket kovácsolni, magatartása rugalmas és alkalmazkodó, ami sokszor előny, vi­szont ha valami váratlan szükség-helyzet merül fel, néha hátrányos. Az angol szempontjából a problémák végleges megoldása a döntő. Az előadó nem látja jeleit annak, hogy az angolok elérték az öreges dekadencia állapotát. Az angol valójában különleges keveréke a konzervatív tartózkodásnak és a forradalmi kjqsEs: töre levés éknek. Ez tette lehetővé, hogy fejlődése folyamán olyan alkotmányjogi es szociális refor­mokat alkothatott, amelyek mindig megoldották a történelem folyamán fel­merülő nehézségeket. Az ugyan megtörtént Angliában, hogy eltávolítottak egy királyt es lefejeztek, de háromszáz év óta csak egy diktátora volt Angliában Cromwe 11 ( S zemélyében, aki a nemzet hőse volt ugyan, de uralma mégis csak néhány évig tartott. /Folytatása következik./ hl)

Next

/
Thumbnails
Contents