Magyar Országos Tudósító, 1937. február/1

1937-02-04 [157]

PATZ SÁNDOR, A BESZKÁRT IGAZGATÓJÁNAK ÉRDEKES' ELŐADÁSA A BE3ZKÁRT FORGALMÁRóL A MLklíQKEGYLETBEN, Mint ismeretes, Milch Móric, a IV ny, igazgatója a közelmúltban előadást tartott a M^rnökegylétben "Budapest közúti vasútjának válsága és az orvoslás utja cimmel. Előadásában a Beszkárt válságának egyik okául a tarifarendszert, másik okául pedig a kocsipark elavult voltát jelölte meg. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot tette, hogy töröljék el a kisszakasz-rendszert és helyébe az előad

0 által tt

kisfokozatu"nak nevezett rendszert léptessék életbe. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy átszállás nélküli utazás esetén egy kis szakaszért 11 fillér^ , két k:.sszakaszért 13 fillér, s igy tovább, vagyis szakaszonként 2 fillérrel emelkedő viteldij lenne fizetendí, például kilenc kisszakaszért 27, tiz kisszakaszért 29 fillér, - ennél nagyobb távolságra való egyenes utazás, vagy az átszállásos utazás 30 fillérbe kerülne, A kocsipark problémájáról beszélve az előadó azt javasolta, hogy a meglévő kocsiparknak erősebb motorokkal és hatályosabb fékszerkezettel való ellátása utján tervbevett rekonstruálás helyett uj könnyű kocsikat szerezzenek be, olyanokat, amelyeknek befogadóképessége száz utas, A rendkivül fontos és érdekes javaslatokkal kapcsolatosan az ügy nagy horderejére való tekintettel vita indult meg, melynek keretében a Mérnökegylet csütörtökön tartott ülésén dr, P a t z Sándor, a Beszkárt igazgatója szólalt fel elsőnek. Rámutatott arra, hogy a Beszkárt válságáról beszélni túlzás, majd kiemelte: annak a körülménynek, hogy a Beszkárt teljesítményét az 1929. évi nivóról 10 százalékkal csökkenteni volt kénytelen, egyedüli oka a bevételek erős hanyatlásában keresendő. Ha tekintetbe vesszük - fejtegette az előadó -, hogy a Beszkárt befolyt bevételeinek egy része nem forgalmi bevétel, hanem közlekedési adó, s hogy ez utóbbi levonásával a Beszkártot illető bevételből mindenekelőtt oly kiadásokat kell fedezni, amelyekre a Beszkártnak semmi ingerenciája nincs, például adók, illetékek, területhasználati dij, baleseti kártérités, - akkor az 1935, évben üzemi célokra forditható 47,2 millió kiadással szemben az 1935, évben mindössze 32,7 millió pengő, tehát 31 százalékkal kevesebb állott a Beszkárt rendelkezésére• A továbbiakban felhivta a figyelmet az előadó arra, hogy annak ellenére, hogy 31 százalékkal kesébb pénz áll rendelkezésére, a forgalmi teljesítményt a Beszkárt mégiscsak tiz százalékkal csökkentette, amit azáltal ért el, hogy az egy kilométerre eső kiadásokat mintegy husz százalékkal csökkentette, tehát a Beszkárt igen hatásos orvoslást eszközölt, A továbbiak során az előadó felhivta a figyelmet arra, hogy ha objektíven vizsgáljuk Budapest forgalmának jóságát, meg kell állapitanunk, hogy az 1929. év óta körülbelül 21 százalékkal csökkent az utas-k:lométerszám, a "rohamórákban" kiadptt 1929, óta nemhogy csökkent, hanem valami .vei emelkedett, sőt a járatott vonatok száma hat százalékkal emelkedett. Ennek az intézkedésnek következtében a vonatolc átlagos követési sűrűsége az 1929, évi 3.1 percről csupán 3,4 percre emelkedett, sőt a legforgalmasabb időkben a vonatszám emelkedése folytán az átlagos követési idő 2,1 percről 2 percre javult. Kimutatta az előadó, hogy a budapesti átlagos 3,4 perces követési közzel szemben Bécsben a követési köz csak 4,2, Berlinben pedig csupán 6,2 perc és a legnagyobb forgalom idején Budapesten a kocsik átlagosan 2 percenként követi-: egymást, a bécsi 2,2 perces és a berlini 3,5 perces sűrűséggel szemben. Az összehasonlító adatok alapján az előadó igazságtalannal: tartja Ililch Móric igazgat°nak azt a megállapítását, hogy a Beszkárt által teremtett állapot nem mélt° a fővároshoz. Rámutatott az előadó arra is, hogy a Beszkárt anyagi tekintetben is mindig teljesítette a kötelességét a fővárossal szemben, mert 1923-tól kezdve 1935-ig bezárólag 127,8 millió pengőt £ fizetett a székesfővárosnak, illetve a főváros helyett különböző cimeken, /Folytatása következik,/