Magyar Országos Tudósító, 1937. január/2
1937-01-27 [156]
—ZU PILSUDSKI UTCAI GYILKOSSÁG.,,/2, folytatás./ "A továbblak során elmondotta, hogy mind a hárman egy vendéglőbe mentek, ahol hosszasan beszélgettek, A leány kérte, hogy a postással bizalmasan válthasson néhány szót és ezért 8 átült egy másik asztalhoz, Mindketten, a postás és 8, kimentek a mellékhelyiségbe és eközben törtérit; hogy a postásnak megmondotta, milyen viszony van közte és a leány között* - Én kértem Pistát, hogy né ez ü ljon a leánynak, he mondja meg, hogy én feltártam előtte a helyzetet, - vallotta a vádlct t, - de ö mégis elmondta...Kérem, hogy amit most szeretnék mondani, azt zárt tárgyaláson m ondhassam el. Az elnök néhány percre kiküldte a hallgatóságot, majd nyilt tár-* gyalacon Így vallott: a Vádlott: - Juci nagyon megharagudott reám. Hazafele együtt mentünk és én kérleltem, hogy bocsásson meg.'Ö hangoztatta, hogy nagyot vétettem el1 ene, később azonban küldözgetett, hogy távozzam. Ujabb kérlelésemre azt mondta: "Jó, megboösájtok, osak menj el." A Juci bement a házbaqi én megterültem a kerítést, bemásztam rajta, odamentem az ablakhoz éő zörgettem," de nem erigedett be. Kinyitotta az ablakot, s ekkor kérleltem, hogy ne haragudjon, térjen vissza hozzám. Elküldött s ezután történt, hogy én hoztam egy deszkát, annak segítségével a mellékhel iség ablakáig felmásztam" és bementem. Az előszobába, onnan a konyhába, majd a cselédszobába jutót-' tam. Ismét kérleltem őt, majd a jeggyürüt kértem vissza^ de Juci nemadta, azt mondta'a szekrénybe van és a Iculcsot sem adta át. Együtt mehtühk~ki a konyhába, megálltunk a konyhaszék előtt. Ekkor sötét"volt a konyhába. Próbáltam engesztelni, simogatni kezdtem, ismét kértem, hogy ne hagyjon el,,, A vádlott hangos zokogásba tör ki és elcsukló hangon mondogatta5 - Jucikám, miért hagytál el engeml - Ha el tudta követni ezt a szörnyű bűncselekményt, akkor ép oly hidegvérrel mondja'el, hogy miként tette, - szolt rá'az elnök. "- Láttam, hogy minden elveszett körülöttem, - mondta sirva a vádlott, - A munkanélküliség,;.Benyúltam a zsebembe,balkézzel kivettem a borotvát ós elvágtam a nyakát,.«Szembefordultunk még és kétszer a hasába vágtam a kést.•.Azután otthagytam, bementem á szobába. Hallottam, hogy sikoltozott. Becsuktam a cselédszoba ajtaját, megálltam az ágy előtt, elvágtam a torkomat, aztán a csuklómat,.,Az ágyra estém,.,Igy kellett az én szerelmemnek végződni.,.Jucikám, miért hagytál él! - sikoltotta, - Legyen osendben, - szólt az elnök, - mondja el a történteket. Mikor fogamzott meg az agyában az, hogy megöli a leányt? - Az utolsó pillanatig sem gondoltam érre. Azt hittem, ki tudom öt békíteni. - De maga fenyegetőzött, hogy megöli a leányt, ha elhagyja. - Erről szó sem volt, - Levelet is irt neki s ebben a lóvéiben célzást tett, Ilyent irt: "Az a gazember elveszi méltó büntetését, és ón az Ígértemet be is váltom," Ez. 'azt jelenti, hogy ha a leány nem hagyja abba a postással való viszonyát,"akkor megöli őt, - Csak ijesztgetni akartam, hogy'hagyja el a postást... Olyan jó lelke vőlt szegénynek, nem hittem volna, hogy erre kerül a sor. - Mikor vette magához a borotvát? - A borotva állandóan nálam volt, mert a lakásomon használták, ólét kicsrrbltottág:. Bokszor borotválkoztam a leány lakásán is, - Mennyi ideig hordta magánál? - Két-három hétig, - hangzott a felelet; - Tehát abban az időben hetrdta magánál, amikor már a gyilkos- ' ság és öngyilkosság gondolatával foglalkozott- - állapította meg az elnök, A vádlott kihallgatása ezzel véget ert. Az első tanú Weisz Aladár, a meggyilkolt leány munkaadója volt, aki részletesen vallott arról, hogy miként fedezték fel a gyilkosságot. /Folyt. köv./P,
