Magyar Országos Tudósító, 1936. december/2

1936-12-17 [154]

—- A VÁSÁRPÉNZTAR ÜGYE A TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. A büntetötörvényszék Kovács Miklós dr. törvényszéki biró elnökletével ma folytatta Bokor Ernőnek, a Vásárpénztár volt helyettes vezérigazgatójának és az intézet néhány tisztviselőjének biinperében a fötárgyalást. A birOság ma ismét tanukat hallgatott ki. Nádas Imre, a Vásárpénztár számfejtési osztályának főtisztviselője vallomásában elmondotta: megállapította a nyugtákból és belégekből, hogy a régi adósságokat a kölcsönvevok nem fizették ki és számos esetben az ujabb kölcsönből vonták le a régi tartozást. Rácz Béla földbirtokos kölcsönügyekben mindig Bokor Ernő vezérigazgató-helyetté

3

!tárgyalt s Bokor tudhatta, hogy Rácznak van tartozása s az ellenőrzőosztályon erről mindig meggyőződhetett, A számfejtési osztályon ugy tudták, hogy a Rácz-féle kölcsönök nemáuj hitelek, hanem prolongációk. - En soha senkinek nem adtam utasítást, - mondta Bokor Ernő, * i hogy levonják a régi adósságot áz uj hitelekből. Ha valaki a tisztviselők közül szabálytalanságot észlelt, módja volt jelentést tenni az ellenőrzési osztálynak. Igaz-e, ha például valakinek tízezer pengős adóssága volt és tizenötezer pengős ujabb hitelt vett fel, a számfejtési osztály a régi adósságot levonta az uj hitelből? " - Igaz, -Lehetséges volt-e, hogy például, ha valaki készpénzzel vissza akarta fizetni a tartozását az uj'kölcsön felvétele előtt, a pénztár nem fogadta el"a pénzt, hanem közölte, hogy már levonták az uj hitelből? - Lehetséges, - felelte a tanu. - Nem kérdezték, hogy fizetni akarja-e a régi tartozását, hanem automatikusan levonták az uj hitelből. A következő tanu Heinrich Mária, a Vásárpénztár tisztviselőnője volt, aki a kölcsönök kifizetésének tehnikai módjáról tett vallomást. v./Polyt.köv./ P. — Sü TAHITÓTFALUI.GYILKOSSÁG /l.folytatás./ Ezután az elnök a szentendrei Springer fatelepen elkövetett rablási kísérletire vonatkozóan tett fel kérdéseket Aloert Jó^s^fhez, aki beismerte, hogy betört a fatelep irodájába és éppen fel akarta fesziteai a pénzszekrényt, amikor az egyik tisztviselő tettenérte. Ö elbújt az ajtó mögé és hátulról, orozva, baltával fejbeütötte a tisztviselőt, akinek segélykiáltásaira összefutottak a munkások és őt elfogták. Tagadta> hogy meg akarta volna ölni a tisztviselőt, Majd a többi betöréses lopásait is beismerte Albert József, Ezután az ötvenéves Lírekvicska Gyula cipészmestert vezette a bíróság elé a szuronyos fogházőr. - Megértettem a vádat, de nem érzem magamat bűnösnek - kezdte vallomását a cipészmester. - Szemenszedett hazugság, amivel Albert József engem vádol. Nem is ismertem őt, ártatlanul kever engem ebbe a csúnya bűnügybe. Nekem semmi részem nincs sógornőmnek, Szűcs Mariskának a meggyilkolásában, Mrekvicska ezután elmondotta, hogy gyengeelméjü sógornője gyámjául őt rendeltek! a gyámhatóság és ő kezelte Szűcs Mariska vagyonát is. Felesége és a leány között - akik testvérek voltak - viszálykodás tört ki egy örökség miatt és nem voltak jó viszonyban Szűcs Mariskával* de meggyilkolására soha nem is gondoltak. - Hol volt maga a gyilkosság napján? - kérdezte az elnök. - Egész nap otthon voltam, a műhelyemben cipőt javítottam. - Albert József azt állítja, hogy találkozott magával ezen a napon és részletesen megbeszélték a gyilkosság tervét... - Méltóságos uram, én nem mondhatok mást, mint hogy Albertet nem is ismertem. Én tisztességes iparosember vagyok és az ilyen börtöntöltelékkel soha szóba se állnék. Akkor láttam életemben először, amikor letartóztattak és vele együtt helyszíni szemlére vittek. /Folyt.köv/Gl.