Magyar Országos Tudósító, 1936. december/1
1936-12-03 [153]
MAGYAR TÁJÉKOZÓDÁS. _ Németh Imre országgyűlési képviselő előadása Szegeden. Ma délután hat órakor tartotta meg N é m o t h Imre országgyűlési képviselő a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Barátai Egyesűle téne k meghiv ás ára szabadegyetemi előadását "Magyar tájékozódás" címmel a szegedi egyetem aulájában, AZ előadáson megjelentek Imecs György dr. főispánnal, Pálffy József dr. polgármesterrel, Buőcz Béla rendőrfőkapit ány helyettessel és- az egyetem tanár i. kar avul az élen Szeged társadalmi életének kitűnőségei. Az előad .ás t dr. C s e k e y István egyetemi ny. r e tanár köszöntője vezette be, aki üdvözölve a megjelenteket, felkérte Néi'i.oth Imre országgyűlési képviselőt előadásának megtartás ára* N érne t h Imre "Magyar tájékozódás" c imü előadását azzal vezette be, hogy egy ember egyszerű fizikai útjához szükséges tájékozódás művelete is rengeteg gondosságot, körültekintést, megfontolt okosságot követel. Mennyivel több tárgyilagos és komoly vizsgálódásra van szükség, ha nem egyszerű fizikai útról, hanem nagyobb és komplikáltabb áletutszerü haladásról, célra-törés közben való tájékozódásról van s zó, mennyivel több és mennyivel bonyolultabb erők szándékát és irányát ke 11 1 omérnünk és mennyivel többször kell tájékozódnunk saját fizikai, erkölcsi és szellemi •** fegyverzetünk, felszerelésünk állapota felől is! De amennyire nincs eredmény és célhoz érés komoly és alapos tájékozódás nélkül az egyéni életben, éppen ugy nincs cél felé való haladás a nemzeti életben sem, a nemzeti társadalom közvéleményének komoly tájékozódásra való hajlandósága nélkül. Az előadó ezekután felvetette azt a kérdést, hogy nem találnánk-e meg nemzeti katasztráfáinkat megelőző korszakokban ennek a nemzeti köz-tájékozódásra való hajlamnak tragikus hanyatlását ás a felemelkedések ritka periódusai előtt legalább a táj ékozódáisra való vágy nagy szellemi és erkölcsi erőkifejtéseit. Vájjon nem érkeztünk-e most is történelmi sorsunknak olyan korszakához, amikor külső-belső tájékozatlanságunk okozta szörnyű katasztrófa, történelmi utunkon való akaratlan és tragikus megtorpanásunk a helyes és jó tájékozódásra kényszerit bennünket. Két kérdésre szeretnék feleletet keresni - mondotta -, először van-e arra remény, hogy a magyar nemzeti köztudatban egy ilyen tájékozódásra alkalmas lelkiállapot kialakuljon, másodszor, mik azok a körülmények, jelenségek, erők és állapotok, amik felől a magyar köztudatnak helyes és jó tájékozódást kell szereznie, ha újra nagyobb lendülettel akar nekivágni történelmi hivatás-utj.^ának. Az első kérdésre v ala szt keresve/az előadó sok aggasztó, de sok biztató jelenséget sorakoztatott fel. Aggasztó tünet - mondotta _, hogy még mindig elég erős a hajlandóság az elragadtatott optimizmusra, s néha elég egy más kontinensen megjelenő hetilap cikke., a mi igazs ágaink me llett, s már mértéktelen bizakodás ébred bennünk. Biztató jelenség, hogy az ilyen mértéktelen bizakodások már nem tartanak lulhosszu ideig, épp ugy nem, mint a mértéktelen ós indokolatlan csüggedések sem. A külső behatások okozta hangulati ingalengések határozottan gyorsabban nyugszanak normális ütembe , mint csak kevéssel e ze lőtt* Nem túlságosan biztató jel az sem, hogy nagy a hajlandóság közvéloményünkben az idegen erők megváltó segítségében való bizakodásra, vagyis jobban mondva, a mindent mástól várás kényelmes álláspontjára. Ez a jelens ég/SajnoS/sokkal inkább vonatkozik arra a közép-értelmiségre, amelyiknek a nemzeti öntudat és önérzet-hordozásban a nagyobb részt kellene vállalnia, mint a föld népének kétkezi munkásnépére, amely az utolsó másfél évtizedben önerejéből és verejtékéből egy uj és gyökeresen magyar gaz^-.-J.^. »a*,a.» n »a mintatelepét teremtette meg, dokumentumát
