Magyar Országos Tudósító, 1936. november/1

1936-11-04 [151]

A KISFALUDY TÁRSASÁG EMLÉKEZÉSE KOSZTOLÁNYI DEZSŐRŐL. A Kiafaludy Társaság szerdán délután a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében igen nagy érdeklődés mellett tartotta meg felol­vasó ülését, amelyen Voinovich Géza elnök elparentálta a társa- ' ság most elhunyt kiváló tagját , a nagy magyar költőt: Kosztolányi Dezsőt, - Egy uj sebünk van - mondotta Voinovich Géza ­; uj halál: Kosztolányi Dezső örökre elment. - Még tavaly itt ült köztünk, férfikorát meghazudtoló, szinte diákos fiatalságban és kedvben. Most is, elvesztése első hirére, az ember van előttünk, a kedves, rokonszenves ember, - aki­ről nem gondoltuk, hogy már akkor a megadás szürke rabruháját viseli, a végzet bilincseit hordozza, s hogy néhány hónap múlva - az ő szavával ­csak "kilobbant sejtcsomó", - Fölcsengenek emlékünkben sejtelmes, bágyadt, máskor izga­tott szökellő versei, amelyek oly könnyen hulltak, mint fár°l a öus vi­rág, - újra halljuk a ritmusok és hangok játékát, melyeknek müvésze,ritka virtuóza volt; Ez érdemeket Összegyűjtött Költemenjeiben az Akadémia is megkoszorúzta,, És nagy regényeire gondolunk, A véres költőre, mely szin­tén az Akadémia dijával koszorúz ottan bejárta Eur°pát, - s a másikra, Édes Annára, mely megfoghatatlan finomsággal érezteti embereiben, esemé­nyeiben, hangulataiban Buda meg nem magyarázhat 0 , különös levegőjét, - Nehéz elhinni, hogy fürge tolla megállott; hogy az agyve­lő, melyből látások és harmóniák áradtak, kiapadt. Utolsó verseiben meg­barátkozott a halállal, s büszkén érezte, hogy itt a göröngyök közt, egy nagy ismeretlen Ur vendége volt! Valóban, az Ur őt a tehetségek asztalá­hoz méltatta, // - Egyik nagy költeménye, az $szi koncert azzal végződik^ hogy szerelem, akarás, vergődés, minden-tücsökciripelés egy régi ajt ü n>>­Ez a titkos ajt° most megnyilt előtte, de nem zárul be utána^ Alakját so­káig lehet még látni, amig könyveit olvassák, érzéseit érezzük, rimei csengenek. Az emlékbeszédet a megjelent nagyszámú hallgatóság állva hallgatta végigo Ezután ^oinovich Géza elnök méltatta Boileau fran­cia költő és kritikus munkásságát, születésének háromszázados évforduló­ja alkalmából. Az elnöki megnyitó után Schöpflin Aladár rendes tag tartotta meg székfoglaló előadá sát. Mindenekelőtt megemlékezett előd­jéről, Kenedy ^ézár^l, majd bemutatta a Velencei kaLmárr°l most készülő nagyobb tanulmányának vázlatát,. Schöpflin Aladár abból indul ki, meg kell egyszer kísérelni Shakespearet az idők folyamán rárakódott magyará­zatok és elméletek al°l kifejteni és a maga korába belehelyezve nézni. Évszázadok folyamán annyit változott az ember és az emberek gondolkozása, érzésmodja, világfelfogása, hogy ma egészen más szemmel nézzük a Velencei kalmárt és benne különösen Shylock alakjátV, Shakespeare korában ezt az alakot bizonyára komikusnak fogták fel és játszották, ami megfelel az akkori tömegek érzésének, annak a középkorb°l átszármazott getto-legen­dának, amely a zsidót azokban a jellemvonásaiban akarta csak látni, ame­lyek Shylockot visszataszít 0 alakká teszik. Az idők folyamán teljesen meg­változott ennek az alaknak a felfogása. A felvilágosodás szelleme és a mult század liberalizmusa átalakította az embereícnek egész humanitásét' és ettől fogva emberi részvéttel és megértéssel kísérik Shylock sorsat. Ezzel nemesek a Velencei kalmárnak a szerkezeti egyensúlya változott meg azáltal, hogy Shylock a komikus mellékalakból tragikus főalakká lett, ha­nem magánál: az alaknak a jellemrajzát is sokkal mélyebbnek és kimerítőbb­nek érezzük, a színészek is nagyobb és több lehetőséget nyujt° nagysza­} básu szerepet látnak benne, mint ahogy bizonyára Shakespeare maga is el­képzelte o Ü /Folytatása következik c /

Next

/
Thumbnails
Contents