Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2

1936-07-29 [144]

Siklóssy László. t.a országgyűlési gyors iroda főnöke,, Kertész Árpád kor*, mányf őtanácsos / Várkoay í Jenő egészségügyi főtanácsos, de Sgardelli Cé­zár ny, alezredes, Urmánczy Nándor, Szlklay János, özv. Hegedűs Gyuláné, Pünköstl *ndoT, Kezdi Kovács László; Zsembery István, Guthard Tódor, Scherl Ervin- Béla Henrik, képviseltette magát a külföldi hlrlojp/i szin­dikátusa, a napilapok rovatvezetőinek szindikátusai, azon- 7tudó s ltók / kivül megjelentek az elhunyt pályatársai, barátai és tisztelői igen nagy s z ámban c A temetési szertartást Vars ány 1 Mátyás budai evangé­likus lelkasz végezte. Rövid ima után magasa zárnyal ásu beszédben méltat­ta Lenkey Gusztáv nemes tulajdonságait és hírlapiról működését «• Ezután kihozták a Jóka? - lepel lel letek.rt díszes tölgyiakopo^sót a ravatalozó., terem előtti térre. Itt elsenek ó g *• á d y Ottó, a Pesti Hirlap fő­szerkesztője mondott búcsúbeszédet: • A Pesti Hirlap nsvében mélységes fájdalommal búcsúzom Lenkey Gusztávt°l, a Pesti HL rlap f elélő s szerkesztőjétől, aki örökre itthagyott minket, A halál fuvallata váratlanul ért bennünket„ aövid né­hány nappal ezelőtt még reménykedve hittük, hogy nemsokára teljes egész­ségben fog visszatérni árván maradt Íróasztalához, Örömtelt sziyvel ké­szültünk megünnepelni ujsá girói működésének negyvenéves fordulóját ós ma csendesen, félve, mély szomorúsággal lelkünkben állunk ravatala előtte Bú­csúznunk keli tőle, aki a mi szemünkben a becsületes embernek, a nemes hi­vatásáért elni-halni tudó újságírónak a mintaképe volt. Tiszta volt a ke­ze és tiszta volt a tolla, Cimre, kitüntetésre, a hatalom kegyére sohasem pályázott, A nemzet jogait, az alkotmányt, szabadságot, a kicsinyeket és gyengékét, Özvegyeket és árvákat védte-. Szerette hazáját, nem hangod/szóval -s ka -kedessel, hí-, nem igaz blsö érzéssel. Erős lélek volt, aki sokat küz­dött es sokszor csatázott, de sohasem magáért, hanem mindig azért, amiért élts igazságért ss a magyarságért, Bátor, kemény harcos volt, aki nem félt embertől es nem félt a. haláltól sem, amikor az eljött érte. Hős volt éle­tében es hős volt halálában, aki bátran adta vissza lelkét Te remv-ő jenek* -Hilföldön tartózkodott, amikor meggyötört teste csaknem elvérzett,, Tudta, hogy nincs mentség számára » Emberfeletti erővel igyekezett ezt családja előtt eltitkolni, s csak egy kívánsága volt, amit egyedül orvosával kö­zölt: élve, vagy halva, de azonnal visszatérni a magyar haza szent föld­jére. Kedves elköltözött barátunk! Az akaratod, az utolsó kívánságod be­teljesült,.. Vár már a honi föld, virágok is várnak. Csak mi vagyunk oly igen szomorút k, mert elvesztettünk téged, *.ki jó, nemes es igaz voltál, A te emléked, a te példeadásod vigasztaljon meg minket és vezéreljen bennünket, amikor munkádat folytatni igyekszünk. Te pedig kedves barátunk, aki életed­ben mindig csak tol:- óztál, oly sokat fáradtál, s annyit visrasztóttal, nyu­godják bekében, pihenjél csendesen, aludjál édesen c Isten veledl Ezután a Magyar HirlápÍrók Országos Nyugdíjintézete nejében, amelynek az elhunyt elnöKe volt, Z i m m e r Ferenc alelnök, a Magyar­Távirati Iroda főszerkesztője búcsúzott Lenkey Gusztávtól: - Lenkey Gusztáv,., mondotta - a Magyar Hírlapírók Országos Nyugd ij intézete nevében búcsúzom Tőled I Nemcsak elnöke voltál intéze.-. tünknek, de minden magyar újságírónak igaz'testvére, róla és hozzátarto­zóiról atyailag gondoskodó bajtársa.,, » Hadd mondjam el itt ravata­lod lábánál, amit szemérmes férfi lelked szemCól-szembe meghallgatni so­1 hasam volt hajlandó; mennyire becsültünk, mennyire szerettünk, mennyi , hálával adóztunk Neked* Egy egész emberöltőt tesz kl az az idő, amely . alatt az egyesületi hierarchia különböző elmeivel, de mindig egész le­lj lekkel és maradéktalan odaadással s zolgáltad intézetünket. Kezdetben az I ifjú ember szent lelkesedésével,, majd a megállapodott férfi lankadatlan i kitartásával, végül az alkonyodé élet bölcs higgadtságával álltál nyugdíj­intézetünk szolgálatába. És ezért a szolgálatért ellenszolgálatct soka senkitől el nem fogadtál, sőt még a legszerényebb köszönetet is elhór:i.~ tottad magadtól- Ha életedet nézzük, ugy érezzük, mintha csak a Te jel­lemzésedre íródott volna a horatiusi verssor; Integer vitae, scelerlsque purus 0 , /Folytatása következik./, ,

Next

/
Thumbnails
Contents