Magyar Országos Tudósító, 1936. július/2
1936-07-29 [144]
/LENKEY GUSZTÁV TEMETÉSE. rolytatáS 2*/ Te, oki Ingyen még egy pohár vizet sem fogadtál el senkitől sem, kész voltál napokon keresztül talpalni és kilincselni, hogy az ország ós a társadalom hatalmasait meggyőzzed a nyugdíjintézet támogatásának szükségességéről, hogy elaggott kartársaidon, újságírók özvegyein ós árváin segíteni lehessenc Különösen a háborús összeomlással együtt rombadőlt, egykor anyagi jólétnek örvendő intézetünk ujrafeltámasztása érdekében éveken keresztül, mondhatnám erőid fogytáig szakadatlanul fáradtál. Ma már közhely az a mondás, hogy a Hirlapir°k Nyugdíjintézete a maga fennállásával és működésével az egész ujságir ö i kar erkölcsi szinvonalat is emelik mert nyilvánvaló, hogy másként tud dolgozni a köz érdekében azaz újságíró, ,,kl távolabbi'jövőjét is biztosítva látja, mint akinek attól kell félnie, hogy öregkorára nem vár rá más, mint a koldusbot, ha pedig idő előtt meghal, hozzátartozói nyomorban kénytelenek tengődni. Hogy ez a felfogós átment a köztudatba, nagyrészt a te érdemed, A nyugdíjintézetben kifejtett működésed következtében hány könnyet sikerült felszárítani, háhy kéitségbeesött sóhajt csitítani. És most koporsód mellett, Íme újra kibuggyannak a szemekből a könnyek, újra feltörnek a keblekből a sóhajok., Nemcsak családod és rokonaid, hanem nyugdíjintézetünknek mind az Ötszáz tagja és másfélszáz ellátottja, elaggott újságírók, özvegyek és árvák siratják korai elköltözésedet a Itt, ravatalodnál megállapíthatjuk, hogy a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének elnöki székében méíto utóda voltál immár történelmi nevü nagy elődeidnek: Palk Miksának, He Ital Ferencnek, Holtsy Pálnak és Vas-e Józsefnek. Emlékedet mindig nagyra fogjuk tartani és Ígérjük, hon 7 a Te szellemedben fogunk tovább dolgozni* Elnökünk, ig~z b-j társunk, Lenkey Gusztáv, Isten veled! A Magyar Újságírók Egyesülete, az Otthon írók és Hírlapírók Köre és az Ujságir°k Szénát ér iumegyesülete nevében Márkus Miksa udvari tanácsos mondott utolsó istenhozzádot. Be® éd közben hangja el-elcsuklott s végül s irvaf akadva búcsúzott régi kedves barátjától, - Az élet és halál ura - mondotta Márkus Miksa - elszólította soralhkb°l Lenkey Gusztávot, A kemény, küzdü könnyen most sem adta fel a harcoto De amikor ereje fogytán volt, lehajtotta fejét, s monda: Uram legyen meg a Te akaratod „ Csak egyetlen utolsó kivánsága volt, a forró források városából, ahol oly sokszor kapott erőt a további nemes munkásságra, vigyék haza mindenáron Magyarországra, hogy a hazai föld, melynek egyszerre volt lángoló szerelmese es hűséges fia, ölelhesse körül hűlt tetemét« i— És most - miért i3 nem tudott a Sors ettől a szörnyű keserűségtől megkímélni - nekem kell elbúcsúznom Tőled a Magyar Ujságlr°k Egyesülete, az újságírók Szanatórium Egyesülete és az Otthon írók és Hírlapírók Köre nevében. Csak annyit akarok és tudok mondani: amig élt, vüszkesége volt minden rendes, igaz magyar újságírónak, most, hogy meghalt, ragyogó példaképünk marad életünk vegéigo És csak mégegyet: nagyon, de nagyon szerettünk Téged elköltözött öreg bajtársam. Ezután T ö r s Tibor országgyűlési képviselő búcsúzott a magyar országgyűlés hirlaptüdósltóinak szindikátusa nevében, amelynek az elhunyt szintén elnöke volto - A gyászbaborult magyar zsurnalisztika egyetemes fájdalommal állja körül a ravatalt, amelyen az örökös áá diadalmas természet színes virágai, s a küzdelmes életet koszorúzó babérágak között nyugszik Lenkey Gusztáv, Egyetemes ez a fájdalom, de belőle külön részt kér magának a Magyar Országgyűlés Hirlaptüdós it óinak Szindikátusa, mert abban, aki vesztesége az egasz magyar újságírásnak, vesztesége a magyar közéletnek, a Magyar Országgyülés Hirlaptüdós ltoinak Szindikátusa egyik alapítóját, leglelkesebb harcosát, vezetőjet, elnökét gyászolja. - Megrendülten tekintünk a gyászfátyollal bevont ujságlrószerafedőre, a Jókai„lepelre, amelyre évről-évre uj neveket hímez a kérlelhetetlen végzet,Ai magyar újságíró sorsának végső beteljesedését és utolsó, sőt sokszor egyetlen jutalmát jelenti, amikor koporsóját elborítja é lepel, mert e:-; a bizonysága annak, hogy vállalt hivatását maradéktalanul betöltötte, s hü maradt utolsó lehelletéig az újságíráshoz. Ha valakiről ezt elmondhatjuk, ugy elsősorban Lenkey Gusztávról kell elmondanunkr /Folyt atása köv etkezlk */ JJ&~
