Magyar Országos Tudósító, 1936. június/2
1936-06-20 [142]
FŐVÁROS f £ - Qj?y> 1 ——KAZINCZY EMLÉKNAPJA'. Kazinczy Fa ránc halálának százeves fordulója alkalmából a főváros három Kazinczy emlékérmet alapitott, amelyek egyike a szépirodalom, másika az irodalomtörténet, harmadika a magyar történe lem.udomány legkiválóbb művelőjét jutalmazza évről-évre. Az érmeket, amelyeknek kiadása felöl három egynkint háromtagú bizottság döntött, első izben szombaton délben adták ki az 0i-szág03 Levéltar tanácstermében meleg hangulatú ünnepság keretében. A:, i szépirodalmi dij Herczeg Ferencnek, az irodalomtörténeti pini ~;r Jenőn k, a magyar történelmi é em pedig Szekfü Gyulái* k jutott. N á m e t hy Károly dr. tanácsnok ismertette az érem alapito levelet s e bir lóbizo~tságok határératáü, majd L i b a r Endre alpolgármester üdvözölte a kitüntetésben részesülteket. Hangsúlyozta, hogy hármójuk kimag;sió -egyénisége a magyar szellemi életnek és f. főváé ros büszke árra, hogy alsőizben éppen nekik nyújthatja át Kazinczy érmeit. Mert az a tény, hogy az o nevükhöz fűződik az érem első kiadása, tisztessége a fóvá osnak ás as ujonnen alakított juta lomé romnak, amely alkalmat ad arra, hogy hangot adhassunk ez igazi nagyokat illető becsülésnek ás az érdemek lelkes elismerésének. Az alpolgármester méltatta ezután Kazinczy Ferenc páratlan érdemeit, amelyeket a magyar szellemi életben szerzett. Hangsúlyozta, hogy Budapest székesfővárosa önmagát becsülte meg, amidőn emlékezetére érmet alapitott, mert tanúságot akart tenni arról a nagy megbecsülésből, amely a magyar olvasóközönségben el Kazinczy Ferenc iránt, iüzt követően a jelenlevők, akiknek sorában ott volt Jalsoviczky Károly a kultussminisztex-ium képviseletében, továbbá bd.ró Vi/lassics Gyula, Gerevich Tibor, Terbócz Imre, Andréka Károly, Lampel Vilmos, Gáldy Béla, drődi Béla, Zimányi Karoly, Pász ; ;or János, az emlékmű c-lkot 0 ja, Sidló Ferenc, Orova Zsigmond, RávéSZ Mihály és meg sokén mások, - kivonultak a Becsikapu-tő i-re, ahhoz az emlekkuthoz, amelyet B főváros közönsége Kazinczy Ferenc emlékezete .e létesített. Az emlékmű kö -ül nagyszámú közöns g g ült össze, két oldal-m pedig a főváros es as állam zászlóit tartó díszruhás hajdúk somkor-tak fel. L i b e r Endre alpolgármester rámutatott arra, hogy kije volt Kazinczy Ferenc a magyar nemzetnek, Akaidon 1851-ben meghalt, egyik legderekabb magyar *mber szállott a sirba, aki f .rradha tat la nul, önérdekét mindig háttérbe szorit\a, a szellemi élet minden ágazs,tában páídát. akart* mutatni s nemzetet fel akarte emelni c nagy nemzetek lculturszinvonalára. Ha ma változr tos nyelvkészség jellemzi e magyar nyelvet, akkor ez Kazinczy Ferenc erdeme. Ha a külön uton haladókat egységbe lehetett fogni, tartalmat lehetett adni utjüknek, meg lehetett teremteni s közvéleményt, ezt is Kazinczy Ferencnek köszönh-.i jük, 0 ipitette fel e magyar tehetségekből a magyar műveltség palo^.-ját, liost készen áll eml-ke és hirdeti s magyar fényesség hordozó emlékezetét, tanúbizonyságául annak, hogy egy század mul ..sával is megértjük ás m&gunkc»n«.-.k érezzük ót, Kazinczy Ferencet a magyar föld minden röge, a magyar ópitőmunka minden köve érzi. Ez a hely vigye közelebb hozzá az emlékezőket, legyen oltár, ahol szellemének lángja lobog ós világit ma is, hogy irányitója legyen azoknak, akik feléje tekintenek. A beszed ut«,n Liber Endre letette c főváros koszoruj t, majd Kazinczy lessarmezói, két hölgy helyeztek virágokat az emlékmű talapzatára. Az emlékbeszédet Pintér Jenő tartotta. Méltatta Kazinczy Ferenc kivételes egyéniségét ás azt a keserves sorsot, amelyben élete eltelté Hangoztatta, hogy alsó érdeme volt, hogy irodalmi eletet szervezett ott, ahol csak egyes irók voltak. Magérttette az országgal a nemzeti nyelv fontosságát, és megteremtette a kiirtunk-ilatlan magyar nyelvből a szókincs felfrissítésével a modern magyar nyelvet. Az irodalmi élet •/•[ SZÍVÓS szervezője .3 a nyelvújítás győzelmes vezére halhatatlan érdemű ' \ forditö i3 volt tzonban, aki bebizonyitotta, hogy nincs a világnak olyan í idegen szövege, amelyet hasonló hatassál n3 lehetne magyarra fordítani. '• [i Saját koriban a legkitűnőbb költők köze számitortak őt és esr'-étikai á ~te\j kelssöből megmaradt annyi, amennyi kávés kortársának jutott oszt-ilyvéf^»&l%
