Magyar Országos Tudósító, 1936. május/2

1936-05-19 [140]

—EGY BÁLÓPÖR ÉRDEKES EPILÓGUSA - A KIRÁLYI KÚRIA ELŐTT, Zala István rákospalotai kereskedő és felesége: született Ádler Eszter ugy nevezett "közös megegyezés" alapján, vagyis hűtlen elhagyás" jogcímén néhány évvel ezelőtt törvény szerint elváltak. A házasfelek előzőleg közjegyző előtt okiratot készítettek s ebben a férj kötelezte magát, hogy a hozományt, valamint a közszerzeményü vagyon megfelelő részét kifizeti, azaz megtériti volt házastársának. Később azonban Zala István, a volt férj polgári pört indított volt felesége ellenében, aki egyébként azóta Alföldy István főtisztviselőhöz ment feleségül. A fér;:, a. közjegyzői okirat hatálytalanítását kérte, arra való hivatkozással, hogy felesége annakidején csakis "megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében volt hájulandó belemenni a válásba. A volt férj kereseti érvelése szerint az ilyesmi - a birói joggyakorlat értelmében -"erkölcstelen kiköt esnek*' tekintendő, ezért, szerinte, a vonatkozó közjegyzői okiratban foglalt megállapodást a bíróságnak érvénytelenítenie kell, Alföldy Istvánná született Adler Eszter megfelelő védekezése után a budapesti királyi törvényszék, majd a budapesti tábla a felperes keresetét elutasította. Zala István felperes felülvizsgálati kérelme folytán az érdekes polgári pör a királyi kúria Thébusz-tanácsa elé került, ahol több tárgyalás és a felek képviselőinek a meghallgatása után az alábbi végitéletet hozták: A kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította és további perköltségben marasztalta el. A kúria a végitélethez érdekes és nagytérjedelmü indokolást fűzött, amelyben kifejtette, hogy az alsóbiróságok nem sértettek jogszabályt, amikor elutasító Ítéletüket meghozták. A megtámadott közjegyzői okiratban ugyanis a peres felek kifejezetten kijelentették, hogy házasságuk felbontása esetén miképpen óhajtják rendezni vagyoni igényeiket. A vagyoni kérdéseknek a házasság felbontása esetére történő rendezése sem a jóerkölcsökbe, sem a tételes törvényekbe nem ütközik, - ez a házastársaknak teljes szabadságában áll, A pör adatai semmivel sem bizonyítják, mintha a juttatásokat az alperes-a házasság felbontásába val

ó beleegyezése ellenértékéül kötötte volna ki. Tanuk vallották azt, hogy az alperes elvileg hozzájárult a házasság felbontásához, ennek feltételéül azonban azt kötötte ki, hogy hozományi, közszerzeményi és tartási igényeit a felperes elégítse ki. A felperes nem is tagadta, hogy az alperes annakidején hozományt vitt a házasságba, - de azt vitatta, hogy ezt a hozományt ő részben az üzleteibe fektette, részben pedig az alperes villájának tatarozására fordtitotta, A fellebbezési biróság helyesen tulajdonított döntő jelentőséget ama tanuk vallomásának, akik a felek közt - mint ügyvédek^- a tárgyalásukat vitték. Ezenkívül - a kúria megítélése szerint - nagyjában a többi tanuk vallomása is alátámasztja lényegileg a fenti tanúvallomásokat,, Az a vallomás ugyanis, amely szerint az alperes kijelentette volna, hogy "a Pista /vagyis: a felperes/megér nekem lo,.ooo pengőt!" - csakisugy értelmezhető, hogy az alperes ragaszkodott a családjogi alapon támasztott igényeinek kielégítéséhez, ellenkező esetben az alperes inkább fenntartotta volna a házassági életközösséget. - Mindezek figyelembe vételével a kúria megállapította, hogy nem nyert >bizonyítást az a felperesi állítás, mintha az alperes a válásba való beleegyezésének ellenértékéül kötötte volna ki a lo.ooo pengős juttatást. Megfelel tehát az anyagi jognak az, hogy a fellebbezési biróság a felperest a közjegyzői okirat érvénytelenítése iránti keresetével elutasította. /MOT/Ky,