Magyar Országos Tudósító, 1936. május/2

1936-05-19 [140]

—EGY BÁLÓPÖR ÉRDEKES EPILÓGUSA - A KIRÁLYI KÚRIA ELŐTT, Zala István rákospalotai kereskedő és felesége: született Ádler Eszter ugy ­nevezett "közös megegyezés" alapján, vagyis hűtlen elhagyás" jogcímén né­hány évvel ezelőtt törvény szerint elváltak. A házasfelek előzőleg közjegy­ző előtt okiratot készítettek s ebben a férj kötelezte magát, hogy a hozo­mányt, valamint a közszerzeményü vagyon megfelelő részét kifizeti, azaz megtériti volt házastársának. Később azonban Zala István, a volt férj pol­gári pört indított volt felesége ellenében, aki egyébként azóta Alföldy István főtisztviselőhöz ment feleségül. A fér;:, a. közjegyzői okirat hatály­talanítását kérte, arra való hivatkozással, hogy felesége annakidején csak­is "megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében volt hájulandó belemenni a válásba. A volt férj kereseti érvelése szerint az ilyesmi - a birói jog­gyakorlat értelmében -"erkölcstelen kiköt esnek*' tekintendő, ezért, szerin­te, a vonatkozó közjegyzői okiratban foglalt megállapodást a bíróságnak érvénytelenítenie kell, Alföldy Istvánná született Adler Eszter megfelelő védekezése után a budapesti királyi törvényszék, majd a budapesti tábla a felperes keresetét elutasította. Zala István felperes felülvizsgálati kérelme folytán az érdekes polgári pör a királyi kúria Thébusz-tanácsa elé került, ahol több tárgya­lás és a felek képviselőinek a meghallgatása után az alábbi végitéletet hozták: A kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította és további perköltségben marasztalta el. A kúria a végitélethez érdekes és nagytérjedelmü indokolást fűzött, amelyben kifejtette, hogy az alsóbiróságok nem sértettek jogsza­bályt, amikor elutasító Ítéletüket meghozták. A megtámadott közjegyzői okiratban ugyanis a peres felek kifejezetten kijelentették, hogy házas­ságuk felbontása esetén miképpen óhajtják rendezni vagyoni igényeiket. A vagyoni kérdéseknek a házasság felbontása esetére történő rendezése sem a jóerkölcsökbe, sem a tételes törvényekbe nem ütközik, - ez a házastársak­nak teljes szabadságában áll, A pör adatai semmivel sem bizonyítják, mint­ha a juttatásokat az alperes-a házasság felbontásába val ó beleegyezése el­lenértékéül kötötte volna ki. Tanuk vallották azt, hogy az alperes elvi­leg hozzájárult a házasság felbontásához, ennek feltételéül azonban azt kötötte ki, hogy hozományi, közszerzeményi és tartási igényeit a felpe­res elégítse ki. A felperes nem is tagadta, hogy az alperes annakidején hozományt vitt a házasságba, - de azt vitatta, hogy ezt a hozományt ő rész­ben az üzleteibe fektette, részben pedig az alperes villájának tatarozásá­ra fordtitotta, A fellebbezési biróság helyesen tulajdonított döntő jelen­tőséget ama tanuk vallomásának, akik a felek közt - mint ügyvédek^- a tár­gyalásukat vitték. Ezenkívül - a kúria megítélése szerint - nagyjában a többi tanuk vallomása is alátámasztja lényegileg a fenti tanúvallomásokat,, Az a vallomás ugyanis, amely szerint az alperes kijelentette volna, hogy "a Pista /vagyis: a felperes/megér nekem lo,.ooo pengőt!" - csakisugy ér­telmezhető, hogy az alperes ragaszkodott a családjogi alapon támasztott igényeinek kielégítéséhez, ellenkező esetben az alperes inkább fenntartot­ta volna a házassági életközösséget. - Mindezek figyelembe vételével a kúria megállapította, hogy nem nyert >bizonyítást az a felperesi állítás, mintha az alperes a válásba való beleegyezésének ellenértékéül kötötte vol­na ki a lo.ooo pengős juttatást. Megfelel tehát az anyagi jognak az, hogy a fellebbezési biróság a felperest a közjegyzői okirat érvénytelenítése iránti keresetével elutasította. /MOT/Ky,

Next

/
Thumbnails
Contents