Magyar Országos Tudósító, 1936. február/1

1936-02-14 [134]

— SZOMORÚ TÖRTÉNET EGY HATSZÁZ PENGŐS LÓVERSENYNYEREMÉNY KÖRÜL. A mult év őszén az egyik lóversenyen megjelent Zágorszky Ferenc pincér és' fogadni akart egy olyan lovat, melyet a legtöbben esélytelennek tartottak. A pincérnek csupán ogy pengője volt és társakat keresett a fogadáshoz. Szörnyű Károlyné és Kis József pályaőr hajlandók voltak ötvon-ötven fillérrel betársulni a fogadáshoz s a. pincér át is vette tőlük a pénzt. A verseny során a ló, amelyre fogadtak, másodiknak ért a célba. Néhány perccel utóbb azonban kihirdették, hogy azelsőként beérkezett lovat diszkvalifikálták s Így a másodikból első lett. Kiderült, hogy két pongoro hatszáz pongőt fizotett a kassza. Szörnyű Károlyné 03 Ki3 József kélték Zágorszky Foronctol a rájuk oső százötven-százötven pongő nyereményt, a pincér azonban nem fizotett. Az asszony és a pályaőr feljolontették Zágorszky Ferencet, akit a királyi ügyésziség C3alád bűntettével vádolt meg és igy korült a lóversenynyoromény ügyo a törvényszék olé. Az ügyöt ma tárgyalta László Dozső dr, törvényszéki ogyóabiró, aki olőtt Zágorszky Foronc igy védokozott: - Nom vagyok bünöa. En is károsultja vagyok onnok a szor encáéo fogadásnak. Igaz, hogy, kaptam tőlük ötvon-ötven fillért, az is igaz, hogy megfogadtam a lovat, do a nyoroményhoz már nom jutottam. Amikor kihirdotték, hogy a mi lovunk lemaradt, vagyÍ3 második lett, oltéptom a tikottot, raort nom gondolhattam arra, hogy az olaő holyüáottot diszkvalifikálják. Szaladgáltam*fühöfe-fához, .do pénzt nom kaptam, a lovarogylot ugyani3 som oltépott,' som podig igazoltan olvo3ztott tikott után nom hajlandó'fizotnii Én Í3 károsult vagyok, mórt nem jutottam a háromszáz pongGálhoz .,. Hiszon, ha tudtam volna... A törvényszék a bizonyító eljárás lefolytatása utánZá;gorszky Ferencet felmentette a vád álól. Az Ítélet jogerős. /MOT/ P„ . ZU SZÁZHÚSZ KILÓ EZÜST... /l.folytatás.'/ - Nem. voltam'velük jó viszonyban, mert ellenzik a Weisz Sárival tervezett házasságomat. Ugy gondoltam', S.ári áll hozzám legközelebb és rábízom az ezüstöket s később, ha az árfolyam emelkedik, majd eladom

e ... Honnan volt magának hatezer pengője? - Hosszú évek során gyűjtöttem. Szüleimnél dolgoztam annakidején, kaptam pénzt s azt megtakarítottam, , - És hol tartotta? - Magamnál. - Azt hiszi, hogy ezt el lehet hinni? Egy kereskedő, aki ezüstre spekulál, az majd kamatozatlanul magánál hordja évekig a pénzt? jegyezte meg fejcsóválva az elnök. Ezután ^oskovics Károly tett vallomást: ő is tagadta bűnösségét. Azt adta elő, hogy nem akarták kicsempészni az ezüstöt,• hanem az volt a terv, hogy várnak, amig felmegyaz ára ós akkor eladják. - Furcsa emberek maguk. Spekulálnak ezüsttel, spekulálnak a pengőre, mindenre, amivel ki lehet bennünket fosztani. Ha a búzának felmegy az ára, akkor búzával, ha az ezüstnek javul az árnivója, akkor esrottel mapipulálnak. Van egyáltalán iparigazolványuk az ezüstkereskedósre? - Nincsen, hiszen mi nem foglalkoztunk ezüstüzletekkel, csak biztosítani akartuk a pénzünket, - válaszolta a vádlott. Ezután kihallgatták a csendőrtörzsőrmestort és a nyomozást lefolytató pénzügyőröket, akik jól ismerik Moskovicséket és ugy tudják, hogy a legjobb viszony van szülők és fjudc között és maga az apa csodálkozott legj óbban, amikor etekintetben megkérdezték s kijelentette ekkor: soha még csak nézeteltérés sem volt közöttük, A pénzügyőrök kezdetben tűzkőre gyanak odtak, de különben is két'éve figyelik Moskovics Jenőt, aki - mint a kihallgatott pénzügyőr mondotta - valutagyanus, /Folyt.köv./ Sy.