Magyar Országos Tudósító, 1936. január/2

1936-01-18 [133]

1. törvényszéki kiadás. Budapost, 1936. január 18. A TÁBLA - A BÜNTETÉS VÉGREH UTASÁNAK FELFÜGGESZTÉSÉVEL - EGYHÓNAPI FOGHÁZRA IT ÉLTE A SZÉNDÉKOS EMBERÖLÉSSEL VÁDOLT RENDŐRT ÖRZS ŐRMESTERT. Magyar Kálmán nogyverikétóvos rondőrtörzsőrmostor, aki a harctéren számos kitüntetést szerzetté az 1934 év szeptemberének egyik éjszakáján a budai Szent Gellért-téren teljesitett Őrszolgálatot. Az őrmester rajtakapta Ember Sándor és Till János notórius betörőket, akik a Főiskolai Hallgatok ' "Centrum" Fogyasztási Szövetkezetének ottani üzlethelyiségébe behatoltak. Magyar Kálmán - revolverrel a kezében - megadásra szólitotta fel a betörőket, mire ezek áz üzlethelyiség felső kirakatablakán át hirtelen kiugrottak az utcára és jobbra-balra futásnak eredtek. A rendőrnek sikerült az egyik betörőt, Ember Sándort, a karjánál fogva elkapnia, de a mindenre elszánt ember védekezett és a nála lévő súlyos feszitővassal a rendőrt nagy erővel mollbesujtotta, majd újra menekülni próbált. A rendőr a betörő urán lőtt és a revolvergolyó olyan szerencsétlenül hatolt be Ember Sándor hátán, hogy nyomban megölte. A királyi ügyészség szándékos emberölés büntette cimén emelt vádat Magyar Kálmán ellen, aki a főtárgyaláson jogos önvédelemmel"védekezett. Hangoztatta, hogy hasonló esetben a rend őr legénységnek parancsa van a rendőrfőparanosnokságt'-'l a fegyverhasználatra s a támadásban lévő, életét veszélyeztető, majd megfutamodó betörőt egyébként különben sem bírta volna olfogni. A bünte tőtörvónyszék helyt adott a vádlott védekezésének; mogálla pitotta, hogy a sértett ismételt támadása közvetlenül'veszélyeztette a vádlott rendőr életét, vagy legalább is a testi épségét, s igy a rendőrnek kétségtelenül jogában állt fegyverét használnia. Ha pillanatnyilag ugyan már mog is szűnt a rendőrra nézve a közvetlen veszedelem, mert a sértett futásban keresett menedéket, ezt Magyar rendőrtörz3Örmester hirtelenében nem konstatálhatta, ugy hogy itt legfeljebb arról lehet szo, hogy a vádlott a jogos védelem határát megzavarodottságában lépte tul s ennélfogva a szándékos emberölés bűntettének vádja alól fel kellett menteni. Az ügyészség fellebbezése folytán az ügy a királyi tábla Kállay-tanácsa elé került, ahol a perbeszédek elhangzása után megs emmisiter ték a törvényszék felmentő Ítéletét. A tábla Magyar Kálmán rendörtörzsőrmestert bűnösnek mondta ki erős felindulásban elkövetett, halált okozó sulyo~ testi sértés vétségében s ezért egyhónapi fogházra itélte^ de a büntetés végrehajtását a nagyszámú enyhítő és méltánylandó körülmenyre való tekintettel háromévi próbaidőre felfüggesztette. A táblai Ítélet indokolása szerint a vádlottnak - a fennálló törvényes rendelkezések értelmében - kizárólag akkor lett volna szabad használnia fegyverét, ha a támadásban lévő" betörő kézrekeritésére más mód egyáltalán nem kinálkozott volna. Tény azonban, hogy'a sértett a rendőr lövése pillanatában már távolodóban volt•a vádlottól, akihek hátatforditva Igyekezett a helyszinéröl elmenekülni. Ezt a helyzetet a vádlott rendőrnek okvetlenül jól kellett látnia s minthogy élote vagy testi épsége ekkor már nem forgott veszélyben, a fegyverhasználat jogosságát előbb kellően mérlegelnie kellett volna. A tábla tényként állapította meg, hogy az adott esetben a vádlott jogosulatlanul használta fegyverét. Tény azohbnn az is, hogy a vádlott joggal jutott erősen felindult lelkiállapotba, a sértett ismételt fizikai támadásai következtében. Mindezeknek a körülmények*^a figyelembevételével a tábla megállapította a"vádlott vétkességét, sőt fogházbüntetést is szabott ki, de a nagyszámú és nyomatékos enyhítő és méltánylandó körülmények mérlegelésével arra a megállapításra jutott, hogy a büntetés végrehajtásának felfüggesztése megokolt és helyénvaló, ettől az Intézkedéstől - a vádlott egyéniségét tekintve - jó eredményt vár. Minthogy a táblai Ítéletben mind a fÖügyészhelyettes, mind a vádlott ás védője megnyugodtak, az egész torjedolmébon nyomban jogerőssé vált. /MOT / Rv.