Magyar Országos Tudósító, 1935. november/1

1935-11-06 [132]

/Radnai Miklós temotéso. Folytatás 1./ /R

ékai Nándor vezényletével A tomotési szertartást Farkas Alberik plébános végezte, fényes papi segédlettel, Bovozotöül az Operaház félenolotén elhelyezkedett zenekar/Wagner Richárd /Eristan és Izolda'cimü daljátékának előjátékát adta elő, najd az Operaház férfikara ós zonokara Báthy Anna közronüködósóvol és Roubál Vilnos vezénylétével "A végzőt hatalma" cánü opora kórusát énokolte ol, A bo3zontolés után Márkus László az Operaház főrendezőjo lépett a ravatal olé és mondott gyészbeszédot. - Egy porcre nogállitjuk a koporsót - ugynond - moly az örökkévalóság Arján lebegve indul. Búcsúzunk Radnai Miklóstól, aki vezérünk, barátunk, kollegánk, Nen volt, hanem most is az. Mindnyájunké, Az Operaház nagy és népes családja, minden karmostor, énekes, rendező, a zenekar, az ének- és tánckar minden müvÓ3zo, az adminisztráció tisztviselői, műszaki munkások, altisztek, nézőtéri és segédszemélyzet, akiknek nevében én most beszélek, mind tudja, hogy ez a bucsu nom olválaszt, hanem örökre egyesit, A koporsóba nom egy élet zárult, csak egy élet árnyéka s a valóság ittmaradt volünk, egy tisztább és magasabb létezésben. Most ünnepélyes igazsággá élonedik az az elnyűtt szónoki figura, hogy a szollom itt lesz volünk és továbbvozérkedik, A ni igazgatónk akarata torvokben, progrommokban és világos utasításokban irott törvényként naradt ránk, A gyönyörű gépozet, amit ő toromtett mogrendülvo fogta fel a halál csapását, do mog nom állott egy porcro, A működő energia továbblonditi a szerkezetet, mert ez az energia a halhatatlan akarat

r az ő tettekbe örökült, az e bennünk élő szelleme, az a szubstancia, amoly megdicsőült lélokből a mi lelki* kenyerünkként ittmaradt, Radnai Miklóst csak helyettesiteni lehet, de pótolni nem és még nagyon soká nom "tehet mástjaz utód, minthogy az ő utasításai szorint coolokszik, s na ő programmját ^teljesíti, - Müvo a Magyar Opera, amit ő a bokrétaünnepig felemelt, s amit nekünk koll befejeznünk és megtartanunk az ő torvei szorinti Egy elbukott ország romjaiból épült ogy föltámadó nemzőt eszméletének olső sugallatára, nely őbenne testesült, mint magyar kultúrát teromtő akarat.. Egy megrendült fiöld csitulé hullámain épült viharálló, biztos ház, magyar Operaház, háza a magyar oporakulturának, mely ha volt is, most ós á Itala lott nagyar és magyarként Európában ogyonlőrangu

# Ugy épült nint a többi nagy müvek, tragikus áldozatok engosztolő varázsávaé védotton, a gonosz támadásaitól. Az aeladozó kövokbo befalazta azt, amit áldozatul szánt önmagából. Kőműves Kelemon asszonyát falazta bo Déva tornyába és midőn Sih-Toang-Ti császár a nagy káaai fal egyik szakaszát emelt e, boloépitotte abba a szegény .Van-Csei-Liang testét, (akinokinőve millió szellemet jelentett és millió harcos oro jóval v ódt^eüvoi/örökké. Radnai Miklós költői álmait, alkotókodvét, teremtő fantáziáját, zoneszerző ambícióit falazta bo a mű köveibe, odaadta művészetét áldozatul, hogy ogészen a műnek adhassa magát ós az ennek az áldozatnak csodájából mégis művészi romok lett: az oro' 03 az akarat remeke. Ifjú szerzotos, aki Istonnok ajánlja fel drága Vfágyait, a maga szive zenéjót nom dalolta tovább, a lázongó ihletőt vq,skézzol fékezte mog önmagában és a n ómaságból mégis muzsika zendülte, tolt, édes, nagyszerű zene, a magyar kultúra győzelmes indulója, - Testétől bucsuzmnk, aki olindul kis hajójában az emlékezel torén kivültorülő országába. Alázatos lélekkel féljük Istent s érezzük magunkban szolgáját, a halált, akinek imo egy elpattanó erocsko elég, hogy ozt a csodálatos testot porrá és hamuvá oszlassa. Mindig bennünk és volünk a halál. HA átaogyünk az utca túlsó felérő bennünk van és utánunk ólálkodik, a felettünk kerengő villamos áram okban ós a száguldj gópok sze^sélyeibon. Mi mind a halál rfiai vagyunk, testünk az ővé, de nom veheti el lelkünkből a halhatatlanság isteni jelét, mely idj^n és téren kivül örökké ragyog, ha kitűző sitet tűk becsülotben, jó munkában, Iston é a nemzőt dicsőségére vállalt kotoless égokbon. Lássa mindenki: igazgatón halhatatlansága itt ragyog és tiovilágitja utunkat, amit ő tört nokünk. /Folyt, köv./