Magyar Országos Tudósító, 1935. november/1

1935-11-06 [132]

/Radnai Miklós tonotéso. Folytatás 2,/ I A koporsó mo3t olnogy, do a szollom a miohk. Radnai Miklós, igazgatónk, barátunk, tostvórünk, ittortink erősön, mint Jákob az angyalt és az laton kogyoInéból óbbon a buosuporcbon miénk lottói örökro, Iston volad . Radnai Miklós és Iston hozott. A mélyhatásu gyászbeszéd után Ko éry-Sz ónt ó Imro a Zeneművészeti Főiskola tanára, a Zenokadémia novébon mondott bucsuboszédot a gyongólkodéoo miatt távollévő Dohnányi Ernő igazgató holyott. - Az Országos Magyar Királyi Liszt Foronc Zononüvészoti Főiskola novébon megrendülve búcsúzén Tolod Radnai Miklós, - Amidőn tiz óv olőtt nollőlünk az Oporaház igazgatói székébe hivattál nog: non szűnt nog velünk való kapcsolatod, mort betöltetlen maradt nálunk állásod ós betöltetlen a szeretet, mellyel szivünk feléd fordult és uj munkakörödbe elkísért, - Tizenhat év előtt-, nint fiatal tanár léptél a ffciskola kötolókébo és ogyiko voltál az olsőknok, akik a zenomüvószot olmóloti tudományát auditív tanítási módszerről közolobbhoztad az élothoz és az if juság tanulnivágyó, fogékony lóikéhoz; módszorod tanári ós egyéni kvalitásaiddal párosulva, kiváló eredményeket io ért ol. Életed lankadatlan szolgálata a Szépnek, J4nak ós Igaznak. •* Midőn mogdöbbonvo a hirtelen elmúlástól, Radnai Miklóstól, a nomosszivü kodvos baráttól, a jó kollégától, a szélostudósu, nobilisán érző embertől, a Zonomüvészoti Főiskola nevében eszihto fájdalommal voszok buc3ut«, hiszom, hogy a magyar kultúra o lelkes harcosiinak szollomo tovább él s a nagy novolő" . . példát és utathutat azoknak, akikot szeretett és akikért élt": az ifjúságnak., J. Ezután N é a o t-h Antal dr., a Nemzoti Színház igazgatója búcsúzott, - A testvér színház io elhozta mélységes gyászának szimbólumát - mondotta - a nagyon-nagyon korai ravatalhoz, molyon a magyar színházi kultúra logfáradhatatlanabb munkása pihen, Hajlithatatlan következetesség hajolt mog hétfőn roggol a halál parancsára, hogy tiz év lankadatlan iramú munkája szakadjon mog. Do az a páratlan onorgiáju munka, melynok oreforrása Radnai Miklós személyisége volt, nom torzé, nom bofejozotlon. A jól mogharcolt harc, a példa orojévol él utódban és mindo kortársban egyaránt, hogy szakadatlanul építsük a jövőt... Végül F c 1 1 n o r Alfréd, az Oporabarátok Egyesüloto részéről mondott meghatott hangon utolsó Istonhozzádot. - Hivatott ajkak 3zóltak 3zeretvo tisztelt barátunk Radnai Miklós jelentőségéről. Mindannyian át érezzük, hogy ő, aki itthagyott bonnünkot, - hangoztatta Follnor Alfrédj- a nagy magyar munkások diszoo sorában is a legelsők között állott. Én azoknak a novébon jöttöm néhány bug3uszóval, akik ebben az épü.lotbon úgyszólván mindennapos vondégok voltak, azoknak a nevébon, akik a mai zűrzavaros idekbon itt keresték és itt találták mog a megbékéltető harmóniát. Várakozással telten siettünk fol ezokon a lépcsőkön, hogy művészeink teljesítményében gyönyörködhessünk^ és omolkodétt hangulatban távoztunk, 3Zobbnél-szobb előadások fölemelő omlékévol. Minden esto ott láttunk páholyodban, szerényen moghuzódva Téged, a vendéglátó házigazdát, aki egy évtizeden át nem ismertél mást, mint épitőnunkádat, amelyet nem foglalkozásnak, hanem nagy célokat szolgáló hivatásnak tokintettél.A flfo nagy példaadásod egyaránt kihatott a müvéjazo tűkben egyre haladó müvészekro és a zono3Zorototűkben mindjobban elmélyülő hallgatóságra. Nyugodtan mondhatjuk,hogy Operánk kezönségo ogyidojülog Radnai Miklós tábora volt és ha fürkésző szemünk hiába is fogja őt jövőbon páholyában keresni, ennek az ő munkaholyénok most., távozása után. hangsúly ózott rondeltotéso loszm mert azt fájdalmas elhunyta szimbólummá omolto: a szop 03 nemos célokat szolgáló magyar munka szimbólumóvá. Egy év tizedon át volt Radnai Miklós páholya a magyar „ zenekultúrának szivkamrája és ha most mog is szűnt ennok a gondoskodó n nemes szivnok dobbanása, ni, az ő közönsége o ház akusztikájából mindig y?ki fogjuk hallf.nl az onnan kisugárzó, szebb jövőt rondlthotétlenül hir-