Magyar Országos Tudósító, 1935. október/1

1935-10-14 [131]

MEGHATÓ GYÁSZÜNNEPSÉG KERETÉBEN AVATTAK FEL'KOZMA ANDOR SÍREMLÉKÉT. Körülbelül két és fél évvel ezelőtt hunyt el Kozma Andor, a nagy magyar költő, a íudományo3 Akadémia tiszteleti tagja,a Kisfaludy Társaság másodolnöko, akit annak időjén a Koropesi-uti köztemető egyik diszsirholyén holyoztok örök nyugalomra. A sir fölött a boldogult költő családja - az Akadémia és az irodalmi társaságok hozzájárulásával - művészi síremléket .emeltetett, amelyet Pátzay Pál szobrászművész készitett. Az egyszerűségében is monumentális és impozáns síremléket nagy és előkelő közönség jelenlétében vasárnap, október 13-án délben avatták fol. A sirkőavató gyászünnepségon néhai Kozma Andor özvegyén, logközolobbi családtagjain kivül megjelentek: lovoldi Kozma Ferenc/Bárd Miklós/ és foleségo, leveldi Koana György főispán, valamint: Darányi Kálmán földmivelósügyi minisztor, Borzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia olnöko, Balogh Jenő, a Tudományos Akadémia főtitkára,Szász Károly, a Képviselőház volt elnöko, Kovách Aladár ny .altábornagy. Zimmor Foronc kormány főtanácsos, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkosztő jo, Lonhospók Mihály, a Tudományos Akadémia másodolnöko, Pintér Jonő tankerületi főigazgató, Cholnoky Jonő és Csongory János ogyotomi tanárok, Székoly Ferenc, a Belvárosi Takarékpénztár elnök-igazgatója,Kaán Károly ny, államtitkár, Papp Viktor, Falu Tamás, Jeszenszky Sándor, Horánszky Lajos, Kéky Lajos, Radó Antal, Solgpossy Sándor, Havas István, Szász Béla, Sebestyén Károly, Sümegi Vilmos, Balló Edo, Aranyi Lipót, Jónás Ká

ról, Lenek Ernő miniszteri tanácsos, Szabolcska Mihály törvényszéki biroes számosan mások, kivált a régi Magyarország közéleti ós társadalmi kitűnőségei közül. Borzeviczy Albert dr.v.b.t.t. lépett elsőnek a siremlék elé és az alábbi,klasszikus emlékbeszéddel avatta fel a nagy magyar költő művészi sírkövét; - Alig harmadfél év választ el bennünket attól a gyászos naptél - úgymond - amelyen Kozma Andort elvesztettük,s földi maradványait bonsöségtoljes búcsúszavak után az Akadémia oszlopcsarnokából a^-z öröknyugalomnak erre a helyére elkísértük. Családjának rajongó kegyelete egyesülve az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és több más testület igyekezetével, immár megteremtette azt az emlékmüvet, jele3 szobrászművészünk: Pátzay Pál alkotását, moly a nemes költő emlékét hirdetni van hivatva, s melyet mai összejövetelünkkel kivontunk felavatni.Midőn a megjelenteket mindazok nevében, kik e kogyolotos tartozás lerovásában közreműködtek, de különösen az Akadémia é3 a Kisfaludy Társaság képviseletében, s az együttérzés toljes tudatában, mologon üdvözlöm, s a síremlékét rendeltetésének özönnel átadom, még átérzem azt a mogrondülést,azt a fájdalmat és gyászt, melyet a mindnyájunknak oly kodvos költő és jóbarát elhunytakor rebegő szavakban kifejeztünk. - Nomcsnk az elvesztése óta eltolt harmadfél év, sokkal hoszszabb idő lefolyása som fogja onyhitoni azt a fájdalmat, o a veszteségnek azt az érzését, amoly Kozma Andor költői ős irói jelontőségében, s nomes ombori tulajdonaiban lelto forrását,Sőt a haladó idővol mindinkább tisztul, kialakul és kiteljesedik az ő éloto müvének ért éke,moly oly gazdag* és változatos, amely ja maga to ljosségében egy egészen páratlan irói egyéniségnek képével gazdagította irodalomtörténetünket, - Moddő volna minden vitatkozás afölött, hogy irói munkásságának mely része számithat maradandó értékelésre nemzetünk szellemi életébon. A faja iránti rajongó szeretet, melynek c3ak ogyik megnyilvánulása a hibák kérlelhetőtlen ostorozása, áthoviti egész költői és irói egyéniségét, s biztosítja noki a, magyar szivek szeretetét, amig magyar szivek fognak dobogni a földön. Költészetének nagy részo a szatira körében mozog, tehát inkább értelmi, mint érzolmi jellegűnek látszik, do mennyi mély fájdalom, mily buzgó ós lelkes törekvés a mogjavitásra hatja át az ő szatíráját i3l Hiangja liraibb lesz a logondátoan és balladában, ahol kis remekeket sikerült alkotnia. A nemzetünk nagy megpróbál- d tatásához fűzött remények csalódása, a bo következett összeomlás, a meg nem érdemelt nemzeti balsors koronként elkeseredett hangokat csaltik! belőle, do mog nem törhette lelki erejét és meg nom ingathatta nemzete Jövőjébe votott hitét. /folyt, köv,/