Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1
1934-11-08 [116]
ZU MATUSKA-ÜGY. 2. folytatás./ - Szeptember 7-én is kimaradt a gráci személyvonat után a gyorstehervonat, tehát magának tudnia kellett azt, hogy ilyen eset előfordul. Ezen a napon is kimaradt. Különben is jogi szempontból nincs különbség, hogy tizenegy ember életét veszélyezteti-e vagy többét. Tizenegy vasutas szokott utazni a gyorstehervonaton is. - Én Leobenben láttam egy személyvonat ós agy tehervonat összeütközését, - mondta Matiaska, - A személyzetben nem volt kár. Meg aztán a község közelében rendeztem, ahol az emberek mindjárt segíthetnek, ' • ... - A szörnyű mélység a maga védekezése ellen van. Miért ragaszkodott ahhoz, hogy ott hajts^á végre a merényletet? - Épp itt a titokzatosság,- felelt Matuska - a lelki kényszer. De Leó nem szólt bele, hogy mikor és hol csinálja a merényleteket. Leó csak azt mondta, hogy legyen berühmter Mann, Trockij is elkövetett merényleteket. Leó helyi kényszert nem alkalmazott, - Én Ansbachnól is tudtam, hogy nem alkalmas a hely a merénylet elkövetésére, mert ott van közelben az őrház és mégis elkövettem, mert Leó kényszeritett. Az elnök ur arra is célzott, mintha én rabolni akartam volna, Jüterbognál is mondta. Ilyen borzalmas dolognál én hogyan rabolhatnék. Ezután arról faggatta Matuskát az elnök, hogy mit csinált í.k kor, amikor már minden előkészületet megtett. - Ekkor elindultam, de még nem hallottam, hogy vonat köz eledik. Alig tettem két-háromszáz lépést az uton Törökbálint felé, megjelent előttem a gyorsvonat. Hat-hét'lépésre álltam a vonattól, csak egyszikrázó vörös ablaksávot láttam,,. Nem tudom megmondani, mit érezt em,,, , Matuska zsebkendőt vett elő, megtörölte könnyező szemét és elérzékenyülten mondta: - Nem tudom, mit éreztem, - Ez éjféli órában volt, - mondta az elnök; - A sátán órájában, - mondta sirva Matuska, - Maga most elérzékenyedik, három évvel az eset után, A visszaemlékezés hatása alatt zokog. Azt mondja, hogy arra gondolt akkor: hát Istenem, nem tehervonat megy előttem, hanem gyorsvonat, Az emlékezés elé--rzékenyitl, de akkor nem érzékenyedett el. Hallotta a robbanást?-' - Nem, nem,a robbanást nem hallottam, csak nagy fényt láttam, - Leó ott volt? „ Akkor nem láttam, de egész nap ott bujkált az akácosban. Falusi ember ruhájában volt, nagy posztókalappal és revolverrel, - Húsból és vérből volt? - Most tudom, hogy nem, de én annak láttam, - De maga mégis látott valakit, az az illető, aki revolverrel parasztruhában'a maga közelében látszott, ott volt? - Igen, - De akkor annak, akit látott, szintén kellett látnia magát - Huszonöt lépésre volt a másik sínpárnál, rá is szóltam: Hogy hivják magát? Német nevet mondott, - Matuska Szilveszter, mindez nem hihető. Ahogy elmondja, hogy kit látott, az csak a csősz lehetett volna, ha ott lett volna. - Én Leónak láttam. Lehet, hogy álmodtam. - Mennyit ment maga a töltés tetején a robbanás helyétől? - Kétszáz lépést tehettem. A gyalogúton voltam, a töltés szélén, a kunyhótól körülbelül százötven lépésre, Törökbálint irányéban.. Ott álltam hat-hét méterre'futott előttem a gyors, okkor rettentem fel, hogy elmaradt a tehervonat. - Recsegést, ropogást hallott? Kellett hallania. - Nem, Semmit sem hallottam, - Miért ment akkor oda, ha nem hallott semmit és caipán egy villanást látott? " jDlyan nagy volt ez a villanás, hogy bevilágította az egész égboltozatot. -Ekkor visszafordult a töltésen? - Nem, lementem a mélyedésbe. -Miért ment le? Fentről jobban láthatta volna, hogy ml töj? •k-n*-, /^oly^.köv-./p, JG . *
