Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-08 [116]

— ZU MATUSKA /3.folytatás./ -Én föntről annyit láttam, hogy áll a vonat, mert több kocsi föntmaradt és nem zuhant le. - Miért ment hát le a völgybe? - Nem tudom, - Én megmondom. Ez a hely alkalmas volt a maga különleges céljaira. Nem Leó-célok voltak ezek.'Miért ment hát le? - Hogy lássam, mi történt, * - De onnan nem is láthatott. ' - Hogy mit gondoltam akkor, azt már nem tudom, En odamentem és ott már volt néhány ember. - Nemigy volt ez, maga volt az első, - Nem, falubeli emberek voltak, - Mit keresett maga a roncsok között. Miért motoszkált ott? - Ez nem igaz! - mondta'Matuska. -'Majd meg fogja hallani. Maga lement a völgybe, ahol a céljait kereste, - Ekkor nem voltam már egyedül, a faluból emberek jöttek. - Ez nem lehet, mert maga nyomban azután visszaindult, ahogy a villanást"látta. ' - Én még öt-hat percig vártam és csak azután mentem le a völgybe. - Nem lehettek ott emberek, mert ,.a falu még éjszakai * álmát aludta és maga odament a prédára, mint az ugrásra készülő farkas. • - Én nem tudom, mit tettem; nagyon meg voltam zavarodva. - Éppen maga zavarodik meg. És mit csinált ott? - Négyen-öten csendőrökért kiabáltunk. - Maga is? - Én is, - feleli Matuska és elérzékenyedve mondja: - Gyermeksirást hallottam és kiabáltam, hogy meg kell menteni először a gyere keket. Aztán megláttam, hogy fönt van a vonat, ott rabolhatnak. Nálam revolver volt és felmentem oda, de láttam; hogy nincs szükség őrizetre. Ott is kiabáltam, hogy csendőrök jöjjenek, - Ugy állitja be Itt a dolgot, hogy akkor azt gondolta, hogy ha már megcsinálta a merényletet, nem engedi kirabolni az embereket. Mi szükség, volt arra, hogy maga revolverrel menjen föl a leszakadt vagonokhoz? Vasutasok voltak ott. - Amikor fölértem, láttam, hogy nincs sz$ rablásról. - Hol sebesült meg? - kérdezte ezután az elnök. - Sehol, - felelte Matuska. - De volt magán sjérülés, a vasutasok látták. - Magam karcoltam. Fönt valaki kiáltotta, hogy bomba, bomba és én meg is Ijedtem, odamentem megnézni és láttam, hogy a battériát gondolják bombának. Nem is értettem először, hogy történhetett meg a szerencsétlenség, ha nem robbant a bomba. Mondtam az embereknek, hogy ez, arai itt van, nem robban'fel; el akartam venni, de "nem engedtek hőm zányulnl. Ekkor rosszul lettem. Megfogtak az emberek, kérdezgettek, én mondtam, hogy huszonnégy méterről leestem és sajnálkoztak rajtam. - Azt is mondta, hogy melyik kocsiban volt? - Nem emlékszem, d lehet, hogy mondtam. Azt nem mondhattam, hogy attentőr vagyok, - Ekkor eztán - egészítette ki Matuska vallomását az elnök elvitték magát az állomásra. Mikor karcolta meg az arcát? ' - Eközben karcoltam meg az arcomat és aztán az állomáson mog mosdottam, ' - Bicskával össze-vissza karcolta az arcát és bepiszkitotta,mondta az elnök, - Ez még a mélyedésben történt, Ezután futott föl a töl tésre. Ott azt mondta ez embereknek, hogy az első harmadikoszttályu kocsiban utazott és szidta á vasutasokat, - Azt,én is hallottam, hogy valaki szidta a vasutasokat, do nem én szidtam. Én mindig szerettem a vasutasokat. - Egyike volt maga az elsőknek, aki a mentőknél elsősegélyért jelentkezett, "Én caak másnap reggel nyolc órakor jelentkeztem. Amikor ott gratuláltak néVkem a szelrencsés megmeneküléshez. A vasutasokat egy bajuszos, pirospozsgás fiatalember szidta. /Folyt,köv,/P,