Magyar Országos Tudósító, 1934. november/1

1934-11-07 [116]

ZU SZOBRÁSZHWÉSZ ÉS MODELL JA /l.f olytat ás ./ -Borbála sokszor meztelenül járkált a lakásban, ahova a huga sürün feljött. -Előttem mindketten letagadták, hogy mi volt a foglalkozásuk. Azon az omlékezctos vasárnapon, amikor felébredtem, láttam, hogy a huga is ott aludt, ezért szemrehányást te ttom néki és reggeli HÍ, nélkül küldtem el , Láttam rajta, hogy oz nagyon rosszul esett néki. Boriska még az ágyban volt, megmondtam, hogy a konyhába megyek és reggelit készítek, be is hoztam a tejet s ekkor Boriska kijelentette: ha a húgának nem adtam, néki sem kell reggeli. Ismét kimentem a konyhába, hogy kenyeret hozzak s amikor visszatértem, nem találtam senkit a szobában, de az ablak tárva-nyitva volt. Az utcáról zajt' hallottam, kinéztem, tömeget láttam és észrevottem, hogy valakit visznek. Nem is gondoltam, hogy Boriskát viszik, azt hittem, hogy kiment a folyosóra'. - De maga leszaladt az utcára és ruhát vitt le, - mondta az • egyik szavazóbíró, - Én lementem, dc ott egy asszony figyelmeztetett, hogy a leány mezítelen ós ezért mentem vissza a ruhájáért. - Mit mondott magának Végvári Boriska az utcán? - Azt mondta: gyilkos, gazember. - És azt is mondta: kidobtál az ablakon, "* szólt a biró. Az elnök figyelmeztette Biosz Elemért, hogy Végvári Boriska határozottan vallja, hogy őt kidobták az ablakon ós egy tanú is van

? aki azt mondja: hallotta, amikor az ablakból a leány segitségért kiáltót* ós látta a mezítelen nőt kizuhanni, ugyanakkor podig megpillantott ez ablaknál egy olugró alakot, A figyelmeztetés után az elnök megkérdezte a vádlottól: - Fenntartja a vallomását? Tagad? - Én nem tagadok, én az igazat mondom, - felelt a szobrász. Eiatal, csinos leány, Végvéri Borbála, a bűnügy sértettje tett ezután vallomást. A leány egészen másként mondotta el a történtc- A körúton sétáltam a húgommal. Mi a férfitársaságot nem szeretjük, dc Biesz Elomér nagyon tolakodó volt s a húgomnak el kellett szidnia tőlünk. Nem kacérkodtunk, soha férfivel dolgunk nem volt, már otthon is kikezdhettünk volna fiatalemberokkel, do nem tettük. Biesz sirva rimánkodott randevúért és meghallgattam könyörgését. Vasárnap ta1 álkoztunk s ekkor azt mondta, hogy el kell mennie a Dob-utcába egy ismerőséhez; Esett az cső, f-lhivott a házba ós kinyitotta az egyik lakás ajtaját. Én nem akartam menni,, de

/

behúzott a szobába és ott tartott reggel hat óráig. Elekor nom bántott. Éh mindenesként szolgáltam ebben az időben^ mort nem mentem éjszakára haza, nagyon sirtam, de ő biztatott, csak. maradjál: nála, állást fog szorozni nékem és a húgomnak is. Több iz- . ben el akartam menni tőle, de becsukta az ajtót és nem engedett ol, Két nappal utóbb a hügom megtalált, felelősségre vonta Biosz Elemért és ekk or ő azt mondta, hogy feleségül fog vonni..A húgomnak nem volt állása, őt is odavette, de már néhány nap múlva megverte és engem is többszö? megvert. Enni nem adott, csak ütött* A húgomat az utcára küldte pénzt keresni, engem is férfiakhoz küldött,'d mégsem engedett ki a lakásból, ha távizni akartam, becsukta az ajtót,-Hugómat azon a bizonyos vasárnapor kidobta a lakásból, azután nékem rontott, letépte rólam a ruhát és megvert. 'Azt is mondta, ha ki akarom tenni'a lábamat, élve nem mehetek ol onnan. Azzal is megfenyegetett, hogy ha ol akarok menni, akkor az O-utcác ra vitet. Sokáig ütött, vert, s egy alkalma s pillanatban én felugrottam a sezlonfca, ami az ablak közelében volt. Megfogtam az ablakot, mert féltem, hogy kidob, ugyanekkor rámkiáltott, hogy megöl. Utóbb megragadott, megfogta mind a két combomat és a lábamnál fogva kidobott az ablakon, - Biztos ez? - kérdezte az olnök. - Mog merők rá esküdni. Az elnök szembositette Végvári Borbálát Biesz Elemérrel, A leány szemébe mondta a vádlottnak, hogy kidobta őt az ablakon. - Maga többször öngyulkos akart lenni, - mondta a vádlott vallja bű a valóságot. Miért ugrott ki az ablakon? - Miért dobott ki?! - volt a felelet. - Miért bántotta magát, miért verte? - kérdezte az egyik'b iró - Azért, mert nom teljcsitettem a kívánságát. /Folyt,köv,/P.